Ma döbbentem rá, hogy mennyire hiányzott a futás az életemből. Délelőtt részt vettem Érden a 20-30 Egyesület által szervezett szervezett jótékonysági futáson. A tegnapi szikrázó napsütésnek nyoma sem volt ma délelőtt. Lassan köd ereszkedett a városra. Na ez jól kezdődik - gondoltam. Aztán az jutott eszembe, hogy milyen jó lesz rég látott ismerősökkel, barátokkal találkozni - persze nem mellékesen - futni egy jót.
Egészen a rajt pillanatáig vacilláltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb távon induljak.
A közel két hónap kihagyás nem múlt el nyomtalanul. Az erőnlétem nincs éppen a topon és ugye a karácsonyi ünnepek sem a fogyókúráról szóltak :-)
A kétségek egészen addig tartottak, amíg el nem rajtoltunk. Abban a pillanatban, hogy elkezdtem futni már tudtam hogy a nagyobb távot fogom teljesíteni. Természetesen a rajt előtt kicsit fázósan álldogáltunk, de ez abban a pillanatban megszűnt amint elindultunk.
Szuper volt látni, milyen sokan eljöttek és azt különösen, hogy nagyon sok gyermek vett részt a versenyen. A táv alatt sokszor eszembe jutott, hogy vajon végig tudom-e futni a távot. Ismét beigazolódott, ha akarunk valamit, azt el tudjuk érni. Most először nem tűztem ki magam elé határozott célt az teljesítés idejével kapcsolatban. Csak futottam és ez a lényeg. A sebességem igen lassúra sikeredett, de így volt alkalmam körbenézni egy kicsit az útvonalon. Érd azon részein futottunk, ahol én személy szerint - legalábbis egy részén a távnak - utoljára gyermekkoromban jártam. Érdeklődéssel figyeltem az azóta bekövetkezett változásokat. Fél távnál elöntött a jól ismert boldogság érzése. Akkor már tudtam, hogy lefutom a távot. Az sem zavart, hogy igencsak a mezőny végén értem be a célba, hiszen a kitűzött célt teljesítettem.
Ha mozogni szeretnél, hát mozogj. Fuss! Táncolj! Túrázz,! Sétálj! A döntés a tied, csak tedd azt amit szeretnél, mozogj és érezd jól magad a bőrödben :-)
Természetesen a szokásos összegzés sem marad el:
Táv: 3,9 km
Idő: Nem tudom. A lényeg: TELJESÍTVE
Jó verseny, jó szervezés volt.
Boldog Új Évet Kívánok :-)
2013. december 31., kedd
2013. október 13., vasárnap
Spar Maratonka
A mai nap egyszerűen szuper volt :-) Minden adott volt egy jó kis versenyhez, bár ez ébredéskor nem úgy tűnt :-)
A reggel talpig érő köddel indult. Amikor kinéztem az ablakon, kicsit aggódtam, hogy mi lesz később. Néhányszor már edzettem párás, ködös időben és egyáltalán nem kellemes érzés. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére mindenképpen le akartuk futni a távot. Tavaly sikerült lekésnem a rajtot, ezért idén jó korán autóba szálltunk és elindultunk. Biztos ami biztos. Amikor a Hősök terére értünk, beigazolódott a megérzésem. Jól tettük, hogy korán indultunk. Nagyon sokan voltak és kb. fél órába telt, mire leparkoltunk. Kicsit sétálni kellett, de szuper jó volt. A maratonistákat és az egyéb hosszú távon indulókat váró már lezárt , őszi színekbe öltözött Andrássy út gyönyörű volt, és egy kicsit nézelődni is tudtunk.
Ez a verseny is egy nagyon jól szervezett rendezvény volt. Hamar megtaláltuk a nevezési sátrat is, így hamar tudtunk a saját távunkra koncentrálni és még egy kis kávézásra is jutott idő.
Részt vettem már néhány versenyen, és ilyet még nem tapasztaltam. A mi kis távunkra annyian neveztek , hogy szakaszosan rajtoltattak minket.
A hangulat szokás szerint remek volt. Ezek a ráhangolódások a rajt előtti utolsó percekben nagyon nagy lendületet és nem utolsó sorban hihetetlen jó kedvet csinálnak a futáshoz. Jó ezekre visszagondolni, akkor amikor fáj a lábad, nem kapsz rendesen levegőt, szúr az oldalad stb...
Hál' istennek nekem ezen a versenyen egyikben sem volt részem.
A középmezőny ( az én eddigi bérelt helyem :-) ) egészen sokáig, majdnem a célig együtt maradt. Az idő csodálatos volt. Szikrázó napsütésben futhattuk végig a 2,7 km-t.
Előző versenyes bejegyzéseimben már említettem, most csak ismételni tudom magam. Felemelő érzés az amikor számomra ismeretlen emberek bátorítanak, szurkolnak.
Táncversenyes érmem már van :-) És most már futóversenyes is :-) Mindkettőből lesz még :-)
Íme a szokásos összesítés:
- Táv: 2,7 km
- Idő: 20 perc
Ui.: FUSSATOK, TÁNCOLJATOK, SÉTÁLJATOK, TÚRÁZZATOK, MOZOGJATOK. ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT :-))))
A reggel talpig érő köddel indult. Amikor kinéztem az ablakon, kicsit aggódtam, hogy mi lesz később. Néhányszor már edzettem párás, ködös időben és egyáltalán nem kellemes érzés. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére mindenképpen le akartuk futni a távot. Tavaly sikerült lekésnem a rajtot, ezért idén jó korán autóba szálltunk és elindultunk. Biztos ami biztos. Amikor a Hősök terére értünk, beigazolódott a megérzésem. Jól tettük, hogy korán indultunk. Nagyon sokan voltak és kb. fél órába telt, mire leparkoltunk. Kicsit sétálni kellett, de szuper jó volt. A maratonistákat és az egyéb hosszú távon indulókat váró már lezárt , őszi színekbe öltözött Andrássy út gyönyörű volt, és egy kicsit nézelődni is tudtunk.
Ez a verseny is egy nagyon jól szervezett rendezvény volt. Hamar megtaláltuk a nevezési sátrat is, így hamar tudtunk a saját távunkra koncentrálni és még egy kis kávézásra is jutott idő.
Részt vettem már néhány versenyen, és ilyet még nem tapasztaltam. A mi kis távunkra annyian neveztek , hogy szakaszosan rajtoltattak minket.
A hangulat szokás szerint remek volt. Ezek a ráhangolódások a rajt előtti utolsó percekben nagyon nagy lendületet és nem utolsó sorban hihetetlen jó kedvet csinálnak a futáshoz. Jó ezekre visszagondolni, akkor amikor fáj a lábad, nem kapsz rendesen levegőt, szúr az oldalad stb...
Hál' istennek nekem ezen a versenyen egyikben sem volt részem.
A középmezőny ( az én eddigi bérelt helyem :-) ) egészen sokáig, majdnem a célig együtt maradt. Az idő csodálatos volt. Szikrázó napsütésben futhattuk végig a 2,7 km-t.
Előző versenyes bejegyzéseimben már említettem, most csak ismételni tudom magam. Felemelő érzés az amikor számomra ismeretlen emberek bátorítanak, szurkolnak.
Táncversenyes érmem már van :-) És most már futóversenyes is :-) Mindkettőből lesz még :-)
Íme a szokásos összesítés:
- Táv: 2,7 km
- Idő: 20 perc
Ui.: FUSSATOK, TÁNCOLJATOK, SÉTÁLJATOK, TÚRÁZZATOK, MOZOGJATOK. ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT :-))))
2013. október 6., vasárnap
NATO Futás
Eltelt egy év, ismét elérkezett a NATO Futás napja. A tavalyi versenyhez képest jóval kevesebb edzéssel vágtam neki a mai versenytávnak, ami már 4 km volt. Természetesen volt bennem némi kétség, hogy tudom-e teljesíteni ezt a mai versenyt, hiszen nem voltam felkészült ( finoman szólva ), ráadásul igen dolgos napok állnak a hátam mögött, így még a fáradsággal is számolnom kellett.
Igen csípős hideg reggelre ébredtünk, de a nap már kezdte megmutatni az erejét. Figyelve a réteges öltözködésre és arra hogy ne legyen rajtam túl sok réteg ruha ( mert az már hátráltatott volna a futásnál ), Árpi barátommal elindultunk a versenyre.
Két NATO futás után nyugodtan mondhatom, hogy nekem ez az egyik kedvencem. Ennek nagyon számos oka van. Nincsenek túl sokan, de mégsem vagyunk kevesen. Könnyen lehet parkolni, nem kell órákig sorban állni a rajtszám átvételnél ( Tudom , hogy előre is felvehetnénk a rajtszámot, de én nem Budapesten élek és dolgozom , és csak ezért nem megyek be a fővárosba. ). Amikor odaállunk a rajthoz mégis kiderül, hogy milyen sokan is vagyunk. A futás ideje alatt tudjuk egymást bátorítani, ha valamelyikünk veszít a lelkesedéséből. A verseny utáni programok is nagyon érdekesek.
Ezúton szeretném megköszönni Árpi barátomnak, hogy ismét velem futott ( végig ), és bátorított amikor a holtpont felé közeledtem. A rajt idején már igen jó időnk volt. Szikrázó napsütésben kezdtük el a versenyt. Amikor elindultunk kb. az első km-nél éreztem, hogy jobban fáradok, mint ahogy gondoltam volna . Kicsit több energiát igényelt a légzésemre és a futó technikámra való figyelem és ezek összehangolása. Legszívesebben úgy csináltam volna mindent, mint a korábbi versenyeimen, de mint tudjuk a könnyebb út nem mindig a jó út. 1200 m-nél egy kicsit gyaloglásra váltottam, ekkor érkeztem el az első holtponthoz, ami még egyszer előjött 2200 m-nél. A második " elfáradásnál " két kérdés motoszkált a gondolataimban " Mit keresek én itt? Miért jöttem el ilyen kevés edzés után? Azt már többször mondtam, hogy én nem hiszek a véletlenekben. Ez a mostani versenyre is igaz volt. Valószínűleg így volt rendelve, hogy ott fusson mellettem az egyik legjobb barátom mellettem, így a kérdéseimre nagyon hamar megtaláltam a választ. Azért neveztem erre a versenyre, mert szeretek futni, mert egyszer teljesíteni szeretném a félmaratont, mert nagyon jó mozogni. 2500 m-nél még igen lassú tempónál ( már-már gyalog ) ugyan, de kezdtem jobban érezni magam. A tempón lassan növekedni kezdett, néha már az kicsit hosszabb válaszra is futotta az " aha " -n kívül, amikor Árpi kérdezett valamit :-) Volt időm jobban körbenézni és megcsodálni a természetet. A fák az ősz ezer színeiben pompáznak, a kicsit korábban megérkezett hideggel dacolva a levelek még tartották magukat, így nem kellett térdig érő avarban teljesíteni a távot.
Hamarosan azon kaptam magam, hogy elérkeztünk az utolsó kilométerhez. Ekkora természetesen már eltűnt minden bizonytalanságom és a fáradság is a múlté lett. Nagy motivációt adott, hogy láttuk a cél kaput , így egy kicsit megnyomtuk a végét. Amikor a célegyenesbe értünk , számunkra ismeretlen emberek bátorítottak minket . Többek között ezért is szeretek futóversenyekre járni. A célvonal átlépése földöntúli örömmel töltött el.
Ismét egy szuper versenyen vagyok túl. Jövő héten Spar Maratonka, majd ugyanezen a napon Spar Családi futás a testvéremékkel. Már nagyon várom:-)
A mai verseny összegzése számokban.
Táv: 4 km
Idő: 32 perc
Csodaszép Hetet és Jó Futást, Mozgást Mindenkinek :-)
Igen csípős hideg reggelre ébredtünk, de a nap már kezdte megmutatni az erejét. Figyelve a réteges öltözködésre és arra hogy ne legyen rajtam túl sok réteg ruha ( mert az már hátráltatott volna a futásnál ), Árpi barátommal elindultunk a versenyre.
Két NATO futás után nyugodtan mondhatom, hogy nekem ez az egyik kedvencem. Ennek nagyon számos oka van. Nincsenek túl sokan, de mégsem vagyunk kevesen. Könnyen lehet parkolni, nem kell órákig sorban állni a rajtszám átvételnél ( Tudom , hogy előre is felvehetnénk a rajtszámot, de én nem Budapesten élek és dolgozom , és csak ezért nem megyek be a fővárosba. ). Amikor odaállunk a rajthoz mégis kiderül, hogy milyen sokan is vagyunk. A futás ideje alatt tudjuk egymást bátorítani, ha valamelyikünk veszít a lelkesedéséből. A verseny utáni programok is nagyon érdekesek.
Ezúton szeretném megköszönni Árpi barátomnak, hogy ismét velem futott ( végig ), és bátorított amikor a holtpont felé közeledtem. A rajt idején már igen jó időnk volt. Szikrázó napsütésben kezdtük el a versenyt. Amikor elindultunk kb. az első km-nél éreztem, hogy jobban fáradok, mint ahogy gondoltam volna . Kicsit több energiát igényelt a légzésemre és a futó technikámra való figyelem és ezek összehangolása. Legszívesebben úgy csináltam volna mindent, mint a korábbi versenyeimen, de mint tudjuk a könnyebb út nem mindig a jó út. 1200 m-nél egy kicsit gyaloglásra váltottam, ekkor érkeztem el az első holtponthoz, ami még egyszer előjött 2200 m-nél. A második " elfáradásnál " két kérdés motoszkált a gondolataimban " Mit keresek én itt? Miért jöttem el ilyen kevés edzés után? Azt már többször mondtam, hogy én nem hiszek a véletlenekben. Ez a mostani versenyre is igaz volt. Valószínűleg így volt rendelve, hogy ott fusson mellettem az egyik legjobb barátom mellettem, így a kérdéseimre nagyon hamar megtaláltam a választ. Azért neveztem erre a versenyre, mert szeretek futni, mert egyszer teljesíteni szeretném a félmaratont, mert nagyon jó mozogni. 2500 m-nél még igen lassú tempónál ( már-már gyalog ) ugyan, de kezdtem jobban érezni magam. A tempón lassan növekedni kezdett, néha már az kicsit hosszabb válaszra is futotta az " aha " -n kívül, amikor Árpi kérdezett valamit :-) Volt időm jobban körbenézni és megcsodálni a természetet. A fák az ősz ezer színeiben pompáznak, a kicsit korábban megérkezett hideggel dacolva a levelek még tartották magukat, így nem kellett térdig érő avarban teljesíteni a távot.
Hamarosan azon kaptam magam, hogy elérkeztünk az utolsó kilométerhez. Ekkora természetesen már eltűnt minden bizonytalanságom és a fáradság is a múlté lett. Nagy motivációt adott, hogy láttuk a cél kaput , így egy kicsit megnyomtuk a végét. Amikor a célegyenesbe értünk , számunkra ismeretlen emberek bátorítottak minket . Többek között ezért is szeretek futóversenyekre járni. A célvonal átlépése földöntúli örömmel töltött el.
Ismét egy szuper versenyen vagyok túl. Jövő héten Spar Maratonka, majd ugyanezen a napon Spar Családi futás a testvéremékkel. Már nagyon várom:-)
A mai verseny összegzése számokban.
Táv: 4 km
Idő: 32 perc
Csodaszép Hetet és Jó Futást, Mozgást Mindenkinek :-)
2013. szeptember 15., vasárnap
Változás
A mai edzésemen valami megváltozott, aminek nagyon örülök.
Úgy tűnik lassan a helyére kerül minden :-) .
Vasárnap lévén kicsit tovább aludtam. A megérdemelt pihenésé volt a délelőtt, az egész heti munka után. Eszembe jutott, hogy valami hiányzik. Aztán természetesen rájöttem, hogy mi az :-). Ezen a héten nem volt alkalmam futni. Nem maradtam mozgás nélkül, hiszen a szokásos heti két táncórámon ott voltam. Mind a két óra igen lendületes volt, hiszen hétfőn jive-ot, pénteken cha-cha-cha-t táncoltunk.Az új koreográfia igen mozgalmas és nagyon szuper :-).
A déli harangszó előtt cipőt húztam és elindultam. Úgy döntöttem, hogy ma csak három km-t futok. Azt már korábban említettem, hogy nem hiszek a véletlenekben. A héten eljutottam masszőrömhöz ( végre ). Nagyon szeretem ahogy dolgozik, és hihetetlen lelki támogatást nyújt a vele való beszélgetés is. Tele van pozitív energiával. Ő is gyakorló futó. Mindig bátorít amikor elhaladok a háza előtt. A beszélgetésünk alkalmával rákérdezett a futó technikámra. Ő világított rá, hogy én ezt eddig nem jól csináltam. A lépéseim sűrűek és aprók voltak.Kívülről úgy tűnt, mintha csak húznám magam után a lábaimat. Ettől jól elfáradtam és az időm finoman szólva is csak átlagos volt. Javasolta, hogy jobban emeljem a lábam , így nagyobbakat lépek és nem fáradok el annyira.
Amikor eljöttem tőle, elhatároztam hogy még másnap kipróbálom az új technikát, de nem tettem meg, hiszen nem tudtam edzeni. Egészen a mai napig.
Ahogy nekikezdtem az edzésnek , eszembe jutott hogy itt a legjobb alkalom kipróbálni az új technikát
Tegnap gyakorlatilag egész nap esett az eső, és nagyon hűvös volt. Én ehhez öltözködtem, és hamar rájöttem hogy kicsit sok a hosszú felső és a rövid ujjú póló együtt. A hosszú ujjú felső hamar a derekamra kötve landolt. A mai melegnek és a tegnapi esőnek utóhatásaként igen magas volt a páratartalom , ami plusz kihívást jelentett. Hamar elkezdett gyöngyözni az izzadság az arcomon , amikor végeztem az edzéssel csavarni lehetett a vizet a pólómból:-)
Összesítés:
Táv: 3 km
Idő : 19 perc - ÚJ EGYÉNI CSÚCS
További nagyon szép napot kívánok :-)
Úgy tűnik lassan a helyére kerül minden :-) .
Vasárnap lévén kicsit tovább aludtam. A megérdemelt pihenésé volt a délelőtt, az egész heti munka után. Eszembe jutott, hogy valami hiányzik. Aztán természetesen rájöttem, hogy mi az :-). Ezen a héten nem volt alkalmam futni. Nem maradtam mozgás nélkül, hiszen a szokásos heti két táncórámon ott voltam. Mind a két óra igen lendületes volt, hiszen hétfőn jive-ot, pénteken cha-cha-cha-t táncoltunk.Az új koreográfia igen mozgalmas és nagyon szuper :-).
A déli harangszó előtt cipőt húztam és elindultam. Úgy döntöttem, hogy ma csak három km-t futok. Azt már korábban említettem, hogy nem hiszek a véletlenekben. A héten eljutottam masszőrömhöz ( végre ). Nagyon szeretem ahogy dolgozik, és hihetetlen lelki támogatást nyújt a vele való beszélgetés is. Tele van pozitív energiával. Ő is gyakorló futó. Mindig bátorít amikor elhaladok a háza előtt. A beszélgetésünk alkalmával rákérdezett a futó technikámra. Ő világított rá, hogy én ezt eddig nem jól csináltam. A lépéseim sűrűek és aprók voltak.Kívülről úgy tűnt, mintha csak húznám magam után a lábaimat. Ettől jól elfáradtam és az időm finoman szólva is csak átlagos volt. Javasolta, hogy jobban emeljem a lábam , így nagyobbakat lépek és nem fáradok el annyira.
Amikor eljöttem tőle, elhatároztam hogy még másnap kipróbálom az új technikát, de nem tettem meg, hiszen nem tudtam edzeni. Egészen a mai napig.
Ahogy nekikezdtem az edzésnek , eszembe jutott hogy itt a legjobb alkalom kipróbálni az új technikát
Tegnap gyakorlatilag egész nap esett az eső, és nagyon hűvös volt. Én ehhez öltözködtem, és hamar rájöttem hogy kicsit sok a hosszú felső és a rövid ujjú póló együtt. A hosszú ujjú felső hamar a derekamra kötve landolt. A mai melegnek és a tegnapi esőnek utóhatásaként igen magas volt a páratartalom , ami plusz kihívást jelentett. Hamar elkezdett gyöngyözni az izzadság az arcomon , amikor végeztem az edzéssel csavarni lehetett a vizet a pólómból:-)
Összesítés:
Táv: 3 km
Idő : 19 perc - ÚJ EGYÉNI CSÚCS
További nagyon szép napot kívánok :-)
2013. szeptember 8., vasárnap
Nike Ligetkör - Teljesítve
Ismét nagyon szép és verőfényes vasárnapra ébredtünk. Reggel gondoltam bele abba, hogy pont egy évvel ezelőtt voltam az első futóversenyen. Egész héten erre a napra vártam.
Időben indultunk, mivel tudtam hogy nehéz lesz parkolóhelyet találni és a nevezést is el kellett még intéznünk. Szilvi barátnőm a félmaraton távon indult váltóban és mindenképpen szerettem volna ott lenni akkor, amikor beér a célba. Nagyon örültem , hogy idén Csilla és Anita elkísért minket. Nagyon jó érzés volt megosztani az élményt azokkal akiket szeretek.
És nem csalódtak :-).
Amikor odaértünk a Városligetbe a félmaraton befutói folyamatosan érkeztek, így elég nagy kihívást jelentett átmenni az út túloldalára, ahol a Nagyrét és a nevezési sátor volt.
Egy kis időre szétszakadt a mi kis társaságunk, mert én odamentem a célegyeneshez, hogy szurkoljak Szilvi barátnőmnek, amikor beér a célba. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon jó érzés, amikor a barátaid kiabálnak az út széléről. Én ilyenkor szinte szárnyakat kapok.
Időközben Vera barátnőmék is megérkeztek és egy rég nem látott jóbarátom is kijött szurkolni nekünk.
Teljes lett a csapat. Beálltunk a rajthoz. Idén is nagyon sokan voltunk. Véleményem szerint évről - évre, versenyről-versenyre egyre többen vagyunk és ez szuper :-). A ráhangolás szokás szerint nagyon jóra sikeredett. Aztán 12.15-kor elrajtoltattak minket.
Mondtam a Verának és Árpinak is , hogy mindenki fusson a saját tempójában. Én szokásos lassú tempómban kezdtem meg a futást, Vera is csatlakozott hozzám. Tudtam nagyon jól, hogy Árpi sokkal edzettebb mint én, így ő hamar elhagyott minket. Nagyon jól tette :-) Azért, hogy múlt héten végig az én tempómban futott, nagyon hálás vagyok neki.
Az első kilométeren még egy kis beszélgetésre is jutott idő és energia. Nagyon örülök neki, hogy Vera velem futott, mert amikor egy kicsit alább hagyott a lelkesedésem, mindig ösztökélt, hogy ne adjam fel és menjek tovább. A Műjégpályánál jártunk, amikor az út szélén észrevettem Brezko barátomat, akkor először. Aztán folyamatosan láttuk , hiszen bringával volt , így előrébb és előrébb tudott menni.
Azt mondják, hogy az első km a legnehezebb. Véleményem szerint a második és a harmadik km közötti szakasz a nehéz. Küzdesz a meleggel, a fáradsággal, az oldaladban időről - időre jelentkező szúrással, a napsütéssel. Aztán átlendülsz és folytatod az utad, mert nem azért indulsz egy versenyen, hogy feladd. Hab a tortán, amikor az egyik legjobb barátnőd ott fut melletted és tartja benned a lelket.
Hamarosan elérkeztünk a harmadik km-hez. Ott ismét Brezko várt minket. Tudtuk, hogy a nehezén már túl vagyunk.
Lassan már szokássá válik az ilyenkor jelentkező öröm , amikor számunkra ismeretlen emberek szurkolnak és bátorítanak.
Hamarosan befordultunk a célegyenesbe, ahol már vártak minket a barátaink , így az utolsó méterekre nagyon nagy erőt kaptunk.
Időben indultunk, mivel tudtam hogy nehéz lesz parkolóhelyet találni és a nevezést is el kellett még intéznünk. Szilvi barátnőm a félmaraton távon indult váltóban és mindenképpen szerettem volna ott lenni akkor, amikor beér a célba. Nagyon örültem , hogy idén Csilla és Anita elkísért minket. Nagyon jó érzés volt megosztani az élményt azokkal akiket szeretek.
És nem csalódtak :-).
Amikor odaértünk a Városligetbe a félmaraton befutói folyamatosan érkeztek, így elég nagy kihívást jelentett átmenni az út túloldalára, ahol a Nagyrét és a nevezési sátor volt.
Egy kis időre szétszakadt a mi kis társaságunk, mert én odamentem a célegyeneshez, hogy szurkoljak Szilvi barátnőmnek, amikor beér a célba. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon jó érzés, amikor a barátaid kiabálnak az út széléről. Én ilyenkor szinte szárnyakat kapok.
Időközben Vera barátnőmék is megérkeztek és egy rég nem látott jóbarátom is kijött szurkolni nekünk.
Teljes lett a csapat. Beálltunk a rajthoz. Idén is nagyon sokan voltunk. Véleményem szerint évről - évre, versenyről-versenyre egyre többen vagyunk és ez szuper :-). A ráhangolás szokás szerint nagyon jóra sikeredett. Aztán 12.15-kor elrajtoltattak minket.
Mondtam a Verának és Árpinak is , hogy mindenki fusson a saját tempójában. Én szokásos lassú tempómban kezdtem meg a futást, Vera is csatlakozott hozzám. Tudtam nagyon jól, hogy Árpi sokkal edzettebb mint én, így ő hamar elhagyott minket. Nagyon jól tette :-) Azért, hogy múlt héten végig az én tempómban futott, nagyon hálás vagyok neki.
Az első kilométeren még egy kis beszélgetésre is jutott idő és energia. Nagyon örülök neki, hogy Vera velem futott, mert amikor egy kicsit alább hagyott a lelkesedésem, mindig ösztökélt, hogy ne adjam fel és menjek tovább. A Műjégpályánál jártunk, amikor az út szélén észrevettem Brezko barátomat, akkor először. Aztán folyamatosan láttuk , hiszen bringával volt , így előrébb és előrébb tudott menni.
Azt mondják, hogy az első km a legnehezebb. Véleményem szerint a második és a harmadik km közötti szakasz a nehéz. Küzdesz a meleggel, a fáradsággal, az oldaladban időről - időre jelentkező szúrással, a napsütéssel. Aztán átlendülsz és folytatod az utad, mert nem azért indulsz egy versenyen, hogy feladd. Hab a tortán, amikor az egyik legjobb barátnőd ott fut melletted és tartja benned a lelket.
Hamarosan elérkeztünk a harmadik km-hez. Ott ismét Brezko várt minket. Tudtuk, hogy a nehezén már túl vagyunk.
Lassan már szokássá válik az ilyenkor jelentkező öröm , amikor számunkra ismeretlen emberek szurkolnak és bátorítanak.
Hamarosan befordultunk a célegyenesbe, ahol már vártak minket a barátaink , így az utolsó méterekre nagyon nagy erőt kaptunk.
Meg is nyomtuk a végét, ahogy kell. Annál inkább, mert amikor felnéztem az órára egy kicsit elkeseredtem, hiszen már 29 perc felett járt az idő.
Nagyon nagyon megkönnyebbülést éreztem akkor, amikor átléptük a célvonalat. Ismét megcsináltam :-)
Szerettem volna 25-28 perc között célba érni, de mivel a héten csak egyszer sikerült edzenem erre a versenyre, egyáltalán nem csodálkozom az eredményen. Örülök, hogy MEGCSINÁLTAM, LEFUTOTTAM, TELJESÍTETTEM :-) .
Köszönöm a barátaimnak, hogy kint voltak és drukkoltak nekünk. Gratulálok futótársaimnak a teljesítményükhöz. A mai nap TÖKÉLETES volt :-)
Íme az összesítés:
Táv: 3,2 km
Nettó idő: 29,10 perc
Folytatás a Nato futáson október 6-án, 4 km-en :-)
2013. szeptember 4., szerda
3,2 km - A héten először
Ezen a héten ma először jutottam el futni. Végre. Hétfőn és Kedden egy kicsit pihentem, legalábbis ami az edzést illeti.
Itt a szeptember és elkezdődtek a táncóráim is. A hét első estéje igen mozgalmasra sikeredett, hiszen a táborban már megtanult Jive lépéseket ismételtük, jó sok forgással és jó sok ugrálással. Fárasztó , de egyben nagyon jó volt.
Ma reggel egy kicsit elaludtam. Úgy döntöttem , hogy este munka után bepótolom az edzést. Kicsit fárasztó volt ez a mai nap, ráadásul a gravitáció folyamatosan az ellenségem volt.
Aztán hazaértem , cipőt húztam és hajrá :-)
Ettől a héttől kezdve már a megnövelt távot futom. Azt a fáradtságnak tudtam be, hogy az időm ma nem úgy alakult, ahogy terveztem.
Ettől függetlenül örülök neki, hogy teljesítettem és mindent egybevetve ez a nap ( is ) nagyon jó volt.
Táv: 3,2 km
Idő: 29 perc
Itt a szeptember és elkezdődtek a táncóráim is. A hét első estéje igen mozgalmasra sikeredett, hiszen a táborban már megtanult Jive lépéseket ismételtük, jó sok forgással és jó sok ugrálással. Fárasztó , de egyben nagyon jó volt.
Ma reggel egy kicsit elaludtam. Úgy döntöttem , hogy este munka után bepótolom az edzést. Kicsit fárasztó volt ez a mai nap, ráadásul a gravitáció folyamatosan az ellenségem volt.
Aztán hazaértem , cipőt húztam és hajrá :-)
Ettől a héttől kezdve már a megnövelt távot futom. Azt a fáradtságnak tudtam be, hogy az időm ma nem úgy alakult, ahogy terveztem.
Ettől függetlenül örülök neki, hogy teljesítettem és mindent egybevetve ez a nap ( is ) nagyon jó volt.
Táv: 3,2 km
Idő: 29 perc
2013. szeptember 1., vasárnap
Pátyi terepfutás - Verseny
A mai nap eddig a versenyzés jegyében telt. Jól éreztük magunkat. Rajtam kívül a négy éves keresztfiam is elindult. Az ő távja 500 m volt. Nagyon tetszett neki és persze a szülei is megmozgatták egy kicsit a tagjaikat, hiszen ők is vele futottak. Jó volt látni, hogy a négy - öt éves gyerekeknél is egyre népszerűbb sport a futás.
A délelőtt második felében következett a mi távunk. Ma indultam először terepfutó versenyen és 4 km-es távon is. A rajt után hamar rájöttem, hogy ez a futás teljesen más , mint amit én eddig megszoktam. Utunk jelentős részében kukorica és napraforgó tábla látványa kísért, ami nagyon szép.
A délelőtt második felében következett a mi távunk. Ma indultam először terepfutó versenyen és 4 km-es távon is. A rajt után hamar rájöttem, hogy ez a futás teljesen más , mint amit én eddig megszoktam. Utunk jelentős részében kukorica és napraforgó tábla látványa kísért, ami nagyon szép.
Az első komolyabb emelkedő rendesen visszavetett a sebességünkből. Amikor felértünk a tetejére kicsit sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem. Hihetetlenül szép - ez elmúlt napok esőinek köszönhetően - a zöld ezer színeiben pompázó erdő látványa fogadott minket. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy tájképben futnék. Borzasztóan hálás vagyok Árpi barátomnak , mert végig mellettem futott. Beszélgettünk ( én inkább csak egyszavas tőmondatokban válaszoltam :-) ) így elterelte a figyelmemet az egyre növekvő izomfájdalomról és a fáradtságról. Az első két km. igen változatos domborzati viszonyok között haladt, ha egy szóval kellene jellemeznem, az a " hegymenet " lenne. Kicsit ismerem ezt a környéket, így lélekben még itthon felkészültem rá, hogy ez nem lesz annyira könnyű terep.
A holtpont a féltáv után nem sokkal jelentkezett. Ekkor már minden bajom volt. A lábam nem vitt előre, és egy teknős tempójára sikerült lelassítanom. Ekkor a futásból gyaloglásra váltottunk miattam. Ez a " pihi" kb. 200-300 méteren keresztül tartott. A célegyenes előtt már a domborzati viszonyok is barátságosabbak voltak. Még egy hosszú emelkedő volt hátra , ott felváltva futottunk és nagyon picit gyalogoltunk is.
Egyszer csak elérkeztünk a célegyeneshez. Leírhatatlanul jó érzés volt, amikor számunkra ismeretlen emberek bátorítottak és drukkoltak nekünk. Viki barátnőm végigfutotta velünk az utolsó métereket és folyamatosan fotózott. Ez is nagyon nagy lendületet adott, azt hiszem mindkettőnk számára.
A cél előtt már ott szurkolt a családom többi tagja. Hatalmas erőt adott, hogy ott láttam őket, így az utolsó pár métert - a fáradtsággal dacolva - kicsit gyorsabb tempóban tettünk.
Még egyszer nagyon köszönöm Árpinak, hogy végig ott futott mellettem.
Zárszóként csak annyit, hogy én még soha nem örültem ennyire az utolsó helynek. Számomra nem a helyezés volt a fontos a mai verseny folyamán. Kipróbáltam a nagyobb távon és a terepen való versenyzést. Megcsináltam.
Tervezett időm: 40 perc
Teljesített idő: 34,44 perc
Táv: 4 km
Jövő héten folytatása következik. Nike ligetkör:-) Már nagyon várom.
További nagyon szép napot:-)
2013. augusztus 30., péntek
FÁRADTSÁG
A ma reggeli edzésem némi akadállyal indult. Egyáltalán nem volt kedvem a futáshoz.
Aztán erőt vettem magamon, felkeltem és elindultam. Ismét kiderült, hogy az első lépés a legnehezebb :-) Amikor elindulsz, erőre kapsz, egyik lábadat teszed a másik után, már minden megy a maga útján. Nem is értettem miért hezitáltam.
Az egész heti kemény munka érezteti a hatását. A sebességem finoman szólva is lassú volt. Véleményem szerint egy csiga is lekörözött volna ma reggel :-)
De megcsináltam.
Lassú tempó mellett volt időm egy kicsit körbe nézni a szokásos útvonalamon. Most vettem észre, hogy milyen szép környezetben lakom. A fák , a virágok a szerdai intenzív eső után élénk színekben pompáznak. A természet feléledt és ezt nagyon jó látni.
Vasárnap folytatás:-)
Táv: 3 km
Idő: 23 perc
Aztán erőt vettem magamon, felkeltem és elindultam. Ismét kiderült, hogy az első lépés a legnehezebb :-) Amikor elindulsz, erőre kapsz, egyik lábadat teszed a másik után, már minden megy a maga útján. Nem is értettem miért hezitáltam.
Az egész heti kemény munka érezteti a hatását. A sebességem finoman szólva is lassú volt. Véleményem szerint egy csiga is lekörözött volna ma reggel :-)
De megcsináltam.
Lassú tempó mellett volt időm egy kicsit körbe nézni a szokásos útvonalamon. Most vettem észre, hogy milyen szép környezetben lakom. A fák , a virágok a szerdai intenzív eső után élénk színekben pompáznak. A természet feléledt és ezt nagyon jó látni.
Vasárnap folytatás:-)
Táv: 3 km
Idő: 23 perc
2013. augusztus 28., szerda
GYŐZELEM :-)
Ha a ma reggeli edzésemet egy szóval kellene jellemezni, az a címben szereplő GYŐZELEM lenne.
Reggel erősen borult égre és esőre ébredtem. Pár hónappal ezelőtt, ha ilyen időjárás fogadott ébredés után, fejemre húztam a takarót, mondván: " ÁÁÁ nem őrültem meg , hogy esőben fussak . " Ma ez másként alakult. " Esik az eső ? Na mindegy, ilyen időben még úgysem edzettem . Legalább nincs ezer fok. " . Cipőt húztam és a szokásos bemelegítés után neki indultam. Egy-két szomszédom biztos azt gondolta, hogy nem vagyok normális, de a saját értékrendem és hitvallásom szerint élem az életem, így mások véleménye nem nagyon érdekel.
A távon első felénél még jól is esett a csendes áztató eső. Az öltözékem megfelelő volt a futáshoz, így nem áztam meg egyáltalán . Akkor még. Természetesen láttam a gyülekező sötét felhőket és hangját is hallottam, de nem érdekelt. Befelé, magamra figyeltem, és a már megszokott jóleső érzés fogott el, ami még nagyobb sebességre ösztönzött.
Már a távom felénél jártam, amikor leszakadt az ég. Ekkor megfordult a fejemben, hogy egy körrel kevesebbet futok. Aztán másképp döntöttem.
Egy gyerekkori rossz élmény utóhatásaként a zivatar és én nem vagyunk jó viszonyban. Ennek ellenére nekikezdtem az utolsó körömnek. Folyamatosan dörgött , villámlott és ömlött az eső. Én futottam tovább. Az időjárásnak köszönhetően eggyel több gyorsabb szakaszt is sikerült teljesítenem . A félelmet nagyon hamar a győzelem érzése váltotta fel.
Győzelem egy gyerekkori trauma és a máig kiható utóhatása felett. Győzelem az időről - időre felbukkanó lustaság felett.
Büszke vagyok magamra:-) Győztem :-)
Táv: 3 km
Idő: 22 perc
Reggel erősen borult égre és esőre ébredtem. Pár hónappal ezelőtt, ha ilyen időjárás fogadott ébredés után, fejemre húztam a takarót, mondván: " ÁÁÁ nem őrültem meg , hogy esőben fussak . " Ma ez másként alakult. " Esik az eső ? Na mindegy, ilyen időben még úgysem edzettem . Legalább nincs ezer fok. " . Cipőt húztam és a szokásos bemelegítés után neki indultam. Egy-két szomszédom biztos azt gondolta, hogy nem vagyok normális, de a saját értékrendem és hitvallásom szerint élem az életem, így mások véleménye nem nagyon érdekel.
A távon első felénél még jól is esett a csendes áztató eső. Az öltözékem megfelelő volt a futáshoz, így nem áztam meg egyáltalán . Akkor még. Természetesen láttam a gyülekező sötét felhőket és hangját is hallottam, de nem érdekelt. Befelé, magamra figyeltem, és a már megszokott jóleső érzés fogott el, ami még nagyobb sebességre ösztönzött.
Már a távom felénél jártam, amikor leszakadt az ég. Ekkor megfordult a fejemben, hogy egy körrel kevesebbet futok. Aztán másképp döntöttem.
Egy gyerekkori rossz élmény utóhatásaként a zivatar és én nem vagyunk jó viszonyban. Ennek ellenére nekikezdtem az utolsó körömnek. Folyamatosan dörgött , villámlott és ömlött az eső. Én futottam tovább. Az időjárásnak köszönhetően eggyel több gyorsabb szakaszt is sikerült teljesítenem . A félelmet nagyon hamar a győzelem érzése váltotta fel.
Győzelem egy gyerekkori trauma és a máig kiható utóhatása felett. Győzelem az időről - időre felbukkanó lustaság felett.
Büszke vagyok magamra:-) Győztem :-)
Táv: 3 km
Idő: 22 perc
2013. augusztus 26., hétfő
MOZGÁS = BOLDOGSÁG
A cím fejezi ki talán legjobban azt, amit ma reggel futás közben éreztem.
Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik a reggeli futás. A múlt héten teljesen kimaradt , bár nem voltam hiányában a mozgásnak. Akkor táncé volt a főszerep. Napi 6 óra társastánc pótolta a kihagyott futást.
Amikor a telefonom ébresztője megszólalt ma reggel, nagy volt a kísértés arra hogy visszaaludjak. Ez már korábban is sokszor előfordult. Aztán persze rögtön eszembe jutottak a közeli és a távolabbi céljaim.
Hatalmába kerített a boldog fáradság érzése, ami futás után szokott megjelenni:-) Ettől rögtön kipattant a szemem és az álmosságom is a múlté lett.
A szokásos bemelegítés után elindultam. Nagyon szuper idő volt. Nem túl hűvös, nem túl meleg, pedig már igencsak 8 óra után jártunk. Eszembe jutottak azok a nagyon meleg augusztus eleji napok, amikor igencsak komoly akaraterő kellett az akkor esténkénti futáshoz.
Eddig mindig a gondolataimba merültem , a telefonomat csak az időmérés miatt vittem. Ma először Vangelis zenéje volt a " társam " futás közben. Természetesen a Tűzszekerek zenéjével indítottam :-) Tudom, hogy ez nagyon sablonos, de nekem ez az egyik nagy kedvencem és rendkívül inspiráló volt hallgatni.
Annyira belendültem, hogy észre sem vettem mérgesen csaholó kutyákat a kerítések mögött.
Mai eredményeim a fentiek tükrében:
- Idő: 22 perc
- Táv: 3 km
Holnap folytatása következik, így szeptember 8-án remélem a középmezőny elején érek a célba a Ligetkörön:-)
További szép és mozgalmas napot kívánok:-)
Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik a reggeli futás. A múlt héten teljesen kimaradt , bár nem voltam hiányában a mozgásnak. Akkor táncé volt a főszerep. Napi 6 óra társastánc pótolta a kihagyott futást.
Amikor a telefonom ébresztője megszólalt ma reggel, nagy volt a kísértés arra hogy visszaaludjak. Ez már korábban is sokszor előfordult. Aztán persze rögtön eszembe jutottak a közeli és a távolabbi céljaim.
Hatalmába kerített a boldog fáradság érzése, ami futás után szokott megjelenni:-) Ettől rögtön kipattant a szemem és az álmosságom is a múlté lett.
A szokásos bemelegítés után elindultam. Nagyon szuper idő volt. Nem túl hűvös, nem túl meleg, pedig már igencsak 8 óra után jártunk. Eszembe jutottak azok a nagyon meleg augusztus eleji napok, amikor igencsak komoly akaraterő kellett az akkor esténkénti futáshoz.
Eddig mindig a gondolataimba merültem , a telefonomat csak az időmérés miatt vittem. Ma először Vangelis zenéje volt a " társam " futás közben. Természetesen a Tűzszekerek zenéjével indítottam :-) Tudom, hogy ez nagyon sablonos, de nekem ez az egyik nagy kedvencem és rendkívül inspiráló volt hallgatni.
Annyira belendültem, hogy észre sem vettem mérgesen csaholó kutyákat a kerítések mögött.
Mai eredményeim a fentiek tükrében:
- Idő: 22 perc
- Táv: 3 km
Holnap folytatása következik, így szeptember 8-án remélem a középmezőny elején érek a célba a Ligetkörön:-)
További szép és mozgalmas napot kívánok:-)
2013. augusztus 7., szerda
Szív = Ész
A mai nap nem tartozott életem legjobb napjai közé. A reggel minden úgy indult, mint az összes többi.
A szokásos készülődés után , energiával telve indultam el dolgozni. Ez a lendület egészen délután három óráig ki is tartott. Valószínűleg az én szervezetem ekkorra jutott el oda, hogy már nagyon nehezen tolerálja ezt hihetetlen forróságot.
Nem vagyok már csitri, de én hőséget még nem tapasztaltam eddigi életem folyamán.
Ekkor valami hihetetlen dolog történt. Eszembe jutott, hogy ma edzés napja van, és este munka után irány a mozgás és a futás. Alig vártam hogy leteljen a munkaidőm, hogy futócipőt húzhassak és rójam a köreimet. Érzésem szerint most került a helyére a futás iránti szeretetem és az akaratom, hogy tegyek is érte.
Ahogy hazaértem, cipőt húztam és ma új útvonalat kipróbálva nekikezdtem a szokásos távomnak.
Érzésem szerint ma volt eddig a legmelegebb, így már a második lépésnél ömlött rólam a veríték. Amikor hazaértem kíváncsiságból megnéztem mennyit mutat a hőmérő, és kiderült igazam volt, mert fél nyolckor 34 fokot mutatott.
Nem túlzás ha azt állítom, hogy valami hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam az első 500 m után. Egyrészt azért, mert ez az új útvonal sokkal jobb, mint ahol eddig futottam. Másrészt azért mert úgy döntöttem , hogy a szokásos lassú tempó helyett egyszer-egyszer megpróbálkozom a sprinttel is. És sikerült. Igaz volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy nem vagyok normális. Ilyen melegben sprintelni. Ez a pont egy szempillantás alatt tovatűnt, de a lendület megmaradt.
Ma nem nagyon mértem pontosan az időt, de 25 perc alatt teljesítettem a szokásos 3 km-es távomat.
Ez nagyon nagy lendületet ad a továbbiakra is.
Kívánom, hogy minél többen tapasztalják meg milyen érzés a futás adta boldogság.
A szokásos készülődés után , energiával telve indultam el dolgozni. Ez a lendület egészen délután három óráig ki is tartott. Valószínűleg az én szervezetem ekkorra jutott el oda, hogy már nagyon nehezen tolerálja ezt hihetetlen forróságot.
Nem vagyok már csitri, de én hőséget még nem tapasztaltam eddigi életem folyamán.
Ekkor valami hihetetlen dolog történt. Eszembe jutott, hogy ma edzés napja van, és este munka után irány a mozgás és a futás. Alig vártam hogy leteljen a munkaidőm, hogy futócipőt húzhassak és rójam a köreimet. Érzésem szerint most került a helyére a futás iránti szeretetem és az akaratom, hogy tegyek is érte.
Ahogy hazaértem, cipőt húztam és ma új útvonalat kipróbálva nekikezdtem a szokásos távomnak.
Érzésem szerint ma volt eddig a legmelegebb, így már a második lépésnél ömlött rólam a veríték. Amikor hazaértem kíváncsiságból megnéztem mennyit mutat a hőmérő, és kiderült igazam volt, mert fél nyolckor 34 fokot mutatott.
Nem túlzás ha azt állítom, hogy valami hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam az első 500 m után. Egyrészt azért, mert ez az új útvonal sokkal jobb, mint ahol eddig futottam. Másrészt azért mert úgy döntöttem , hogy a szokásos lassú tempó helyett egyszer-egyszer megpróbálkozom a sprinttel is. És sikerült. Igaz volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy nem vagyok normális. Ilyen melegben sprintelni. Ez a pont egy szempillantás alatt tovatűnt, de a lendület megmaradt.
Ma nem nagyon mértem pontosan az időt, de 25 perc alatt teljesítettem a szokásos 3 km-es távomat.
Ez nagyon nagy lendületet ad a továbbiakra is.
Kívánom, hogy minél többen tapasztalják meg milyen érzés a futás adta boldogság.
2013. augusztus 5., hétfő
Futni jó :-) - Még ilyen melegben is?
Nagy szerencsém van, hogy nem valahol a szabadban kell dolgoznom, mert akkor a ma esti futásból nem lett volna semmi. A nap folyamán többször eszembe jutott, hogy jó ötlet-e közel 30 fokban elmenni futni.
Aztán persze eszembe jutott, hogy tegnap kihagytam az edzést, ezért ma nincs mese, menni kell. Ma egész nap a gép előtt dolgoztam, ezért muszáj volt megmozgatni a tagjaimat.
A hab a tortára az volt, hogy kiújult a derékfájásom.
Ennek ellenére amikor hazaértem, magamra kaptam a futócipőmet és elindultam. Húsz méter után jött az a minden szomorúságot, stresszt eltüntető boldogság érzése és ez végigkísérte azt közel 25 percet, amíg futottam.
Nem is én lennék, ha nem keverednék néha-néha kalandokba. Ma este sikerült szembe találnom magam egy kutyával, aki eléggé haragosan morgott rám ( pedig már megszokhatta a jelenlétem , mert mindig arra futok ), de nem estem kétségbe. Egy kicsit lelassítottam , pár lépést sétáltam, aztán újra a jól megszokott tempóban folytattam az utam.
Jó érzés volt összetalálkozni az ismerőseimmel, akik nem tudták hogy futok. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy milyen jó ismerőseim és barátaim vannak, mert ha összetalálkozom velük, akkor bátorítanak. Ez hihetetlenül sok energiát tud adni.
A második kör közepén jártam, amikor azt éreztem , hogy ennyi volt, visszafordulok és hazamegyek. Természetesen folytattam az utam és viszonylag hamar átlendültem a holtponton. Aztán már vitt a lábam tovább, tovább és tovább.
Kb. öt - hét perc múlva azon kaptam magam, hogy a kitűzött három km-t teljesítettem és éppen a nyújtási gyakorlatokat végzem.
Fura módon nincs az az érzésem, hogy a kitűzött távnak már soha nem lesz vége, és már az órámat is csak kétszer néztem ( az edzés elején és az edzés végén ).
Tapasztalatból mondom a derékfájásra a legjobb gyógyszer a mozgás:-)
A héten még lassabb tempóban futom le a szokásos kilométereimet. Terveim szerint jövő héttől a távot is növelem ( persze csak fokozatosan ) és a sebességet is.
Összegzés:
Táv: 3 km
Idő: 24 perc
Folyt.köv.
Aztán persze eszembe jutott, hogy tegnap kihagytam az edzést, ezért ma nincs mese, menni kell. Ma egész nap a gép előtt dolgoztam, ezért muszáj volt megmozgatni a tagjaimat.
A hab a tortára az volt, hogy kiújult a derékfájásom.
Ennek ellenére amikor hazaértem, magamra kaptam a futócipőmet és elindultam. Húsz méter után jött az a minden szomorúságot, stresszt eltüntető boldogság érzése és ez végigkísérte azt közel 25 percet, amíg futottam.
Nem is én lennék, ha nem keverednék néha-néha kalandokba. Ma este sikerült szembe találnom magam egy kutyával, aki eléggé haragosan morgott rám ( pedig már megszokhatta a jelenlétem , mert mindig arra futok ), de nem estem kétségbe. Egy kicsit lelassítottam , pár lépést sétáltam, aztán újra a jól megszokott tempóban folytattam az utam.
Jó érzés volt összetalálkozni az ismerőseimmel, akik nem tudták hogy futok. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy milyen jó ismerőseim és barátaim vannak, mert ha összetalálkozom velük, akkor bátorítanak. Ez hihetetlenül sok energiát tud adni.
A második kör közepén jártam, amikor azt éreztem , hogy ennyi volt, visszafordulok és hazamegyek. Természetesen folytattam az utam és viszonylag hamar átlendültem a holtponton. Aztán már vitt a lábam tovább, tovább és tovább.
Kb. öt - hét perc múlva azon kaptam magam, hogy a kitűzött három km-t teljesítettem és éppen a nyújtási gyakorlatokat végzem.
Fura módon nincs az az érzésem, hogy a kitűzött távnak már soha nem lesz vége, és már az órámat is csak kétszer néztem ( az edzés elején és az edzés végén ).
Tapasztalatból mondom a derékfájásra a legjobb gyógyszer a mozgás:-)
A héten még lassabb tempóban futom le a szokásos kilométereimet. Terveim szerint jövő héttől a távot is növelem ( persze csak fokozatosan ) és a sebességet is.
Összegzés:
Táv: 3 km
Idő: 24 perc
Folyt.köv.
2013. augusztus 2., péntek
Első Lépés - Nehéz lépés
Mindig az első lépés a legnehezebb. Azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kb. két hónapja egy métert nem futottam. Vagy nagyon meleg volt, vagy nagyon hűvös, vagy reggel volt, vagy este, szóval mindig volt valami, ami miatt inkább másnapra halasztottam a futást. Ebből aztán sok másnap lett. Tökéletes példája voltam annak, hogyan kell nagyon sok kifogást gyártani.
A motivációmat valahova nagyon mélyre eltemettem. Hiányzott a futás, de annyira nem , hogy egy órával előbb felkeljek és elmenjek futni.
Fura dolog ez, mert meg szeretném valósítani a kitűzött céljaimat, de ugyanakkor nem voltam elég motivált ahhoz hogy tegyek érte.
Most mindent kezdek elölről, de nem baj.
A héten Vera barátnőmmel beszélgettünk , és azt kérdezte: Ha reggel nem tudsz felkelni , akkor miért nem futsz este? Rájöttem hogy teljesen igaza van. Este munka után eddig nem volt hangulatom futni, mert általában fáradtan érkezem haza.
Ma erőt vettem magamon , hazaértem , leporoltam a futócipőmet és hajrá:-)
Az izzadságcseppek igen hamar megjelentek, tekintve hogy a nap még nem ment le, és nagyon meleg volt.
Összegzés:
Táv: 3 km
Idő: 24 perc
Nem is rossz ennyi kihagyott idő után.
Vasárnap reggel folytatás:-)
A motivációmat valahova nagyon mélyre eltemettem. Hiányzott a futás, de annyira nem , hogy egy órával előbb felkeljek és elmenjek futni.
Fura dolog ez, mert meg szeretném valósítani a kitűzött céljaimat, de ugyanakkor nem voltam elég motivált ahhoz hogy tegyek érte.
Most mindent kezdek elölről, de nem baj.
A héten Vera barátnőmmel beszélgettünk , és azt kérdezte: Ha reggel nem tudsz felkelni , akkor miért nem futsz este? Rájöttem hogy teljesen igaza van. Este munka után eddig nem volt hangulatom futni, mert általában fáradtan érkezem haza.
Ma erőt vettem magamon , hazaértem , leporoltam a futócipőmet és hajrá:-)
Az izzadságcseppek igen hamar megjelentek, tekintve hogy a nap még nem ment le, és nagyon meleg volt.
Összegzés:
Táv: 3 km
Idő: 24 perc
Nem is rossz ennyi kihagyott idő után.
Vasárnap reggel folytatás:-)
2013. június 15., szombat
Újrakezdés
Azt szokták mondani, hogy minden fejben dől el. Ez rám hatványozottan igaz. Nem egész egy évvel ezelőtt Dóri és Szilvi barátnőim fertőztek meg a futás szeretetével. Korábban, ha valaki a futást említette, finoman szólva is csak mosolyogtam és legyintetettem: " Á.... A futás nem nekem való. " Ezzel el is volt intézve a dolog. Hosszú évek után jött egy gondolat, mégis jó lenne többet sportolni.
Természetesen az elhatározás kis ideig még csak elhatározás volt. Először csak azért futottam, hogy mozogjak. Sok kezdő futótársamhoz hasonlón az első km-ek voltak életem leghosszabb kilométerei. Gyakorlatilag 20 métert nem tudtam úgy lefutni, hogy közben ne haljak meg legalább ezerszer :-)
Én nem hiszek a véletlenekben. Egy forró augusztus végi napon, csörgött a telefonom. Nagyon jó barátnőm, Szilvi volt a vonal túlsó végén. És akkor hirtelen eszembe jutott egy két hónappal korábbi facebook bejegyzése, amiben a Coca-Cola Testébresztő női futógáláján való részvételéről osztott meg képeket. Kicsit irigykedtem, és az jutott eszembe milyen jó lett volna ha én is kint vagyok ezen a versenyen legalább szurkolóként. Igazából már akkor megfordult a fejemben, hogy jó lenne egy kicsit többet mozogni. Persze akkor még nem sejtettem , hogy éppen a futás lesz ez a mozgás. Legalábbis az egyik.
Meséltem Szilvinek, hogy elkezdtem futni, ekkor azt kérdezte tőlem: " Miért nem indulsz el a Nike Ligetkörön ? ". Ez a verseny előtt kb. három héttel volt.
- Á, hogy tudnám én azt teljesíteni? - kérdeztem tőle , de inkább magamtól.
- Egyszerűen. Minden másnap edzel és akkor menni fog . - hangzott Szilvi válasza.
Az ő válasza adta meg a kezdő lökést.
Elérkezett a Nike Ligetkör napja. Annyira izgultam, hogy előtte éjszaka alig aludtam. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon bírni fogom-e. Mi lesz ha mégsem? Mennyire ciki lesz, ha én érek be utolsónak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak.
Aztán azon kaptam magam, hogy ott állunk rajtnál és az addig még nem tapasztalt eufória magával sodort engem is. A táv 3,4 km volt. Azt hittem, hogy az első kilométer soha nem ér véget ( néha ha sokat hagyok ki, most is ezt érzem ). És megcsináltam. Ráadásul valahol a középmezőny végén értem célba 30 percen belül. Ritkán szoktam sírni, örömömben végképp nem szoktam ( Arra ott a nevetés és a mosoly :-) ) , de akkor elsírtam magam.
Ezt a versenyt tavaly még követte a Nato futás 3,4 km-es távja. Aztán bő félév szünet következett. Ami kis megszakításokkal azóta is tart.
Ezért is mondtam az elején, hogy minden fejben dől el. Elég sokat dolgozom és a futás mellett a tánc a másik hobbim, amit imádok. Az életem része lett a tánc is, főleg azóta, mióta versenyzésre készülünk. Muszáj volt megszervezni, hogy mikor mit csinálok. Köztudott tény, hogy a mozgás endorfint szabadít fel a szervezetünkben, ezért is határoztam el, hogy reggelente futok.
Ezzel csak egy baj van. Későn fekszem és utálok korán kelni. Igazából csak egy kicsit kell alakítanom az életemen és a reggeli futó edzések is menni fognak. A mai napig csak a gondolati szintig jutottam el a szervezettség terén. Amikor verseny van, volt akkor persze előtte egy-két héttel készülök én is, de nem volt eddig rendszer a futás terén az életemben.
A célokkal nincs baj, hiszen vannak rendesen. Szerettem volna idén lefutni a félmaratont, de lássuk be ez nem fog menni.
A blogom edzésnaplóként is szolgál legfőképpen magam számára, de ha más is hasznát tudja venni, annak örülök.
Természetesen az elhatározás kis ideig még csak elhatározás volt. Először csak azért futottam, hogy mozogjak. Sok kezdő futótársamhoz hasonlón az első km-ek voltak életem leghosszabb kilométerei. Gyakorlatilag 20 métert nem tudtam úgy lefutni, hogy közben ne haljak meg legalább ezerszer :-)
Én nem hiszek a véletlenekben. Egy forró augusztus végi napon, csörgött a telefonom. Nagyon jó barátnőm, Szilvi volt a vonal túlsó végén. És akkor hirtelen eszembe jutott egy két hónappal korábbi facebook bejegyzése, amiben a Coca-Cola Testébresztő női futógáláján való részvételéről osztott meg képeket. Kicsit irigykedtem, és az jutott eszembe milyen jó lett volna ha én is kint vagyok ezen a versenyen legalább szurkolóként. Igazából már akkor megfordult a fejemben, hogy jó lenne egy kicsit többet mozogni. Persze akkor még nem sejtettem , hogy éppen a futás lesz ez a mozgás. Legalábbis az egyik.
Meséltem Szilvinek, hogy elkezdtem futni, ekkor azt kérdezte tőlem: " Miért nem indulsz el a Nike Ligetkörön ? ". Ez a verseny előtt kb. három héttel volt.
- Á, hogy tudnám én azt teljesíteni? - kérdeztem tőle , de inkább magamtól.
- Egyszerűen. Minden másnap edzel és akkor menni fog . - hangzott Szilvi válasza.
Az ő válasza adta meg a kezdő lökést.
Elérkezett a Nike Ligetkör napja. Annyira izgultam, hogy előtte éjszaka alig aludtam. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon bírni fogom-e. Mi lesz ha mégsem? Mennyire ciki lesz, ha én érek be utolsónak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak.
Aztán azon kaptam magam, hogy ott állunk rajtnál és az addig még nem tapasztalt eufória magával sodort engem is. A táv 3,4 km volt. Azt hittem, hogy az első kilométer soha nem ér véget ( néha ha sokat hagyok ki, most is ezt érzem ). És megcsináltam. Ráadásul valahol a középmezőny végén értem célba 30 percen belül. Ritkán szoktam sírni, örömömben végképp nem szoktam ( Arra ott a nevetés és a mosoly :-) ) , de akkor elsírtam magam.
Ezt a versenyt tavaly még követte a Nato futás 3,4 km-es távja. Aztán bő félév szünet következett. Ami kis megszakításokkal azóta is tart.
Ezért is mondtam az elején, hogy minden fejben dől el. Elég sokat dolgozom és a futás mellett a tánc a másik hobbim, amit imádok. Az életem része lett a tánc is, főleg azóta, mióta versenyzésre készülünk. Muszáj volt megszervezni, hogy mikor mit csinálok. Köztudott tény, hogy a mozgás endorfint szabadít fel a szervezetünkben, ezért is határoztam el, hogy reggelente futok.
Ezzel csak egy baj van. Későn fekszem és utálok korán kelni. Igazából csak egy kicsit kell alakítanom az életemen és a reggeli futó edzések is menni fognak. A mai napig csak a gondolati szintig jutottam el a szervezettség terén. Amikor verseny van, volt akkor persze előtte egy-két héttel készülök én is, de nem volt eddig rendszer a futás terén az életemben.
A célokkal nincs baj, hiszen vannak rendesen. Szerettem volna idén lefutni a félmaratont, de lássuk be ez nem fog menni.
A blogom edzésnaplóként is szolgál legfőképpen magam számára, de ha más is hasznát tudja venni, annak örülök.
A mai nappal elindultam az újrakezdés útján. Fokozatosság, tudatosság, következetesség és jövő szeptemberben le fogom futni a félmaratont, de lehet hogy még előbb.
Aztán a maratont...... és a listának még nincs vége :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)