Amilyen nehezen sikerült ezt a mai túrát megszervezni, annál jobban sikerült. A mai nap tökéletes volt. Hosszú és rögös út vezetett idáig. A szokásos év eleji lelkesedés kis társaságunkban valahogy elfogyott, így a mai napnak öt fővel és egy kutyussal vágtunk neki. A társaságból nagyon hiányzott a jó barátom , őt a tüdőgyulladás akadályozta meg a részvételben.
Amikor reggel kinéztem az ablakon, kicsit elszomorodtam. Szürkeség, rengeteg felhő és a beígért napsütés sehol. Aztán arra gondoltam, de jó hogy az eső nem esik.
Kis csapatunkkal a Törökugrató alján beszéltük meg a találkozót, ahonnan nekem mint szervezőnek , sikerült is kicsit elkésnem. Amikor összeverődött a társaság, autóval egészen a tanösvény alatt található parkolóig mentünk. Nekem egyszer - kétszer okozott némi vezetéstechnikai kihívást ez az útvonal. Hiába. Nem minden nap vezetek ilyen terepen. Mire felértünk a parkolóhoz a nap sugarai is csatát nyerni látszottak, így az egyre erősödő szél sem zavart minket. A kilátás csodálatos erről a helyről. Az a legjobb, hogy nincs a tanösvénynek olyan része, ami ne tartogatna gyönyörű meglepetést, ha a kilátásról van szó.
A tanösvény nagyon jól kiépített, bár volt egy-két rész ahol a lépcsőzést a szilamászás váltotta fel, de nem bántuk egyáltalán. A legjobban szerintem Bodza Úr , az egyik barátunk kutyája élvezte ezt a kis kiruccanást. Igyekezett mindent feltérképezni és ahogy láttam , ez sikerült is neki Boldogan szaladt egyik sziklától a másikig, de jó nevelt kutya lévén nem ment olyan helyekre ahol baja lehetett volna. A jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe, mire mi végigértünk már egész sokan voltak. Séta és nézelődés közben nagyon jó volt beszélgetni, sztorizgatni, nevetni. Bea és Andi gondoskodott rólunk, így a szokásos nassolás sem maradt el.
A tanösvényt viszonylag rövid idő alatt végigjártuk , és még itt a hegytetőn eldöntöttük hogy valamelyik hegyen még kirándulunk egy kicsit. Az első ötlet a Kőhegy volt, de aztán Csillával kitaláltuk, hogy egy kevésbé ismert úton indulunk el a Budaörsi - hegyek felé. Én pár évvel ezelőtt jártam arra, akkor is gyalog. Viszont a kihívásoktól nem félek, így egy jó ideig olyan helyeken autóztunk ahol előtte még én sem jártam. Így akadtunk egy olyan útvonalra, ami kincsnek bizonyult.
Elindultunk a sárga jelzésen. Ez gyakorlatilag egy kis ösvény, viszont körbeölelt minket az ébredező természet, a madárcsicsergés, a béke. Pár hét és a zöld lesz az uralkodó szín itt is. Ahogy haladtunk előre az úton egy csodaszép hóvirágra lettünk figyelmesek. A tavasz már itt van.
Alig egy kilométer után a sárga jelzés belecsatlakozott abba az útba, ami Budakesziről jön és a Budaörsi hegyekhez visz, mi is arra vettük az irányt. Itt is sok emberrel találkoztunk. Volt aki futott, volt aki lovagolt, volt aki kutyát sétáltatott és sokan voltunk mi túrázók is. Ekkorra a felhőknek már nyoma sem volt. A szél is mérséklődni látszott, bár amikor a hegy tetejére értünk ezt nem nagyon éreztük. Az a festői kilátás, ami itt fogadott minket, minden egyes megtett kilométer jutalma volt. Én már jártam itt néhányszor, de mindig elámulok azon a csodán , ami ezen a helyen fogad. Egyik oldalról a Budai-hegység óvón ölel körbe minket. A másik oldalon a festői kilátás simogatja a lelkünket.
Kora délutánra már a felhők kezdték visszavenni az irányítást, így mi is elindultunk visszafelé. Alkalmunk nyílt arra , hogy elkezdjük tervezni a következő kirándulásunkat, túránkat is. Ez a környezet igazán inspiráló volt.
Köszönöm nektek Bea, Csilla, Dóri, Andi és persze Bodza Úr, hogy eljöttetek. Nagyon jó túrázni és szép helyeken járni, de még jobb az , ha az ember meg tudja osztani az élményt a barátaival.
Legközelebb többen leszünk :-)
Túrázzatok!!!Fussatok!!!Táncoljatok!!!
Mert sportolni jó :-) Nagyon jó :-)
