Vivicittá jövök :-) - 2. edzés

Mint azt korábban a bevezetőmben is írtam , minden fejben dől el.

A hét folyamán világossá vált számomra, hogy én képtelen vagyok felkelni hajnal 6 óra előtt. Vasárnap óta nem is edzettem egyáltalán. Egészen a mai napig. Ha nem megy reggel, akkor majd futok este. Így is lett.
Bemelegítés gyanánt igen komoly sprintet vágtam le a vonatig, amit így az utolsó pillanatban elértem.

Utoljára kb. két és fél évvel ezelőtt futottam este munka után ( ez volt az első edzéseim egyike ). Akkor nagyon kellemetlen élmény volt. Kezdő futóként az edzés közben jelentkező oldal szúrás, lábfájás , igen szapora szívverés mellett, még az egész napos munka utáni fáradtsággal is meg kellett küzdenem.

Ma természetesen ez már nem így volt. Hamar cipőt húztam és elindultam. Már várom azt az időszakot, amikor későn sötétedik. Kicsit tartottam attól, hogy sötétben fussak, de nem hagytam hogy a bizonytalanságom irányítson. Amikor elindultam, tudtam hogy jól döntöttem. Az égen még egy felhőfoszlány sem volt. A csillagok sok apró lámpásként világították meg az útvonalamat :-) A hőmérséklet igen kellemes volt még így sötétben is. Gyakorlatilag nem volt légmozgás. Minden körülmény ideális volt a futáshoz. Csodálatos élmény volt így edzeni.

Ma van a mosolygás világnapja. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ma este futás közben nálam nem volt hiány mosolygásból :-) És most sincs :-)

A fenti élmények akkora erőt adtak, hogy egy rendesebb sprint is belefért a mai edzésbe.
Tisztában vagyok vele, hogy ennek meglesz holnap a következménye, de majd a táncórán egy-egy lendületes szambával ledolgozom.
Amikor edzés végén ránéztem az órámra igen meglepődtem. Majd másfél percet javítottam az időmön az előző futásomhoz képest.

További szép, mozgalmas és mosolygós hetet kívánok :-)

Táv: 3 km
Idő: 21.06 perc

Vivicittá jövök:-) - 1. rész

Ma délelőtt , bő négy hónap kihagyás után, ismét elkezdtem edzeni. A Vivicittáig még nagyon sokat kell futnom, mert a 3,2 km-es távot 20 perc alatti idővel szeretném teljesíteni. Úgy gondolom , hogy ilyen nagy szünet után ez reális és teljesíthető cél számomra.
Késő délelőtt túllépve az ébredés utáni kómán és a kifogásokon, cipőt húztam és elindultam.
A meglehetős hideg ellenére, nem fordultam vissza. Ha már egyszer nekikészültem és bemelegítettem...
Amikor elindultam, tudtam hogy jól döntöttem. Igen hamar felvettem a szokásos tempómat, és hagytam hogy a lábaim diktálják az iramot.
Meglepődve és meglehetősen bosszúsan tapasztaltam, hogy a mérges és futókat nem szerető kutyák száma növekedett. Ma még gyaloglást választottam ezen szakaszon. Kedden reggel már a gyors futásé lesz a főszerep. Aggódva néztem a részidőmet, de később ledolgoztam a gyaloglás okozta időveszteséget.
A hideg ellenére jó volt látni, hogy a tavasz könyörtelenül tör előre.
Fél távnál jött a " Fussam végig, vagy ne? " érzés. Természetesen az igen mellett döntöttem. Nehezítő körülményekben nem volt hiány. Az utolsó egy km-t csendes, áztató esőben és igen erős szembeszélben tettem meg. A nehézségek leküzdése megerősítettek abban, hogy tenni, csinálni és folytatni kell amit elkezdtem. Folytatás kedden.

Táv: 3 km
Idő: 22,28 perc