Spar Maratonka

A mai nap egyszerűen szuper volt :-) Minden adott volt egy jó kis versenyhez, bár ez ébredéskor nem úgy tűnt :-)
A reggel talpig érő köddel indult. Amikor kinéztem az ablakon, kicsit aggódtam, hogy mi lesz később. Néhányszor már edzettem párás, ködös időben és egyáltalán nem kellemes érzés. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére mindenképpen le akartuk futni a távot. Tavaly sikerült lekésnem a rajtot, ezért idén jó korán autóba szálltunk és elindultunk. Biztos ami biztos. Amikor a Hősök terére értünk, beigazolódott a megérzésem. Jól tettük, hogy korán indultunk. Nagyon sokan voltak és kb. fél órába telt, mire leparkoltunk. Kicsit sétálni kellett, de szuper jó volt. A maratonistákat és az egyéb hosszú távon indulókat váró már lezárt , őszi színekbe öltözött Andrássy út gyönyörű volt, és egy kicsit nézelődni is tudtunk.
Ez a verseny is egy nagyon jól szervezett rendezvény volt. Hamar megtaláltuk a nevezési sátrat is, így hamar tudtunk a saját távunkra koncentrálni és még egy kis kávézásra is jutott idő.
Részt vettem már néhány versenyen, és ilyet még nem tapasztaltam. A mi kis távunkra annyian neveztek , hogy szakaszosan rajtoltattak minket.
A hangulat szokás szerint remek volt. Ezek a ráhangolódások a rajt előtti utolsó percekben nagyon nagy lendületet és nem utolsó sorban hihetetlen jó kedvet csinálnak a futáshoz. Jó ezekre visszagondolni, akkor amikor fáj a lábad, nem kapsz rendesen levegőt, szúr az oldalad stb...
Hál' istennek nekem ezen a versenyen egyikben sem volt részem.
A középmezőny ( az én eddigi bérelt helyem :-) ) egészen sokáig, majdnem a célig együtt maradt. Az idő csodálatos volt. Szikrázó napsütésben futhattuk végig a 2,7  km-t.
Előző versenyes bejegyzéseimben már említettem, most csak ismételni tudom magam. Felemelő érzés az amikor számomra ismeretlen emberek bátorítanak, szurkolnak.
Táncversenyes érmem már van :-) És most már futóversenyes is :-) Mindkettőből lesz még :-)

Íme a szokásos összesítés:

- Táv: 2,7 km
- Idő: 20 perc

Ui.: FUSSATOK, TÁNCOLJATOK,  SÉTÁLJATOK, TÚRÁZZATOK, MOZOGJATOK. ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT :-))))

NATO Futás

Eltelt egy év, ismét elérkezett a NATO Futás napja. A tavalyi versenyhez képest jóval kevesebb edzéssel vágtam neki a mai versenytávnak, ami már 4 km volt. Természetesen volt bennem némi kétség, hogy tudom-e teljesíteni ezt a mai versenyt, hiszen nem voltam felkészült ( finoman szólva ), ráadásul igen dolgos napok állnak a hátam mögött, így még a fáradsággal is számolnom kellett.
Igen csípős hideg reggelre ébredtünk, de a nap már kezdte megmutatni az erejét. Figyelve a réteges öltözködésre és arra hogy ne legyen rajtam túl sok réteg ruha ( mert az  már hátráltatott volna a futásnál ), Árpi barátommal elindultunk a versenyre.
Két NATO futás után nyugodtan mondhatom, hogy nekem ez az egyik kedvencem. Ennek nagyon számos oka van. Nincsenek túl sokan, de mégsem vagyunk kevesen. Könnyen lehet parkolni, nem kell órákig sorban állni a rajtszám átvételnél ( Tudom , hogy előre is felvehetnénk a rajtszámot, de én nem Budapesten élek és dolgozom , és csak ezért nem megyek be a fővárosba. ). Amikor odaállunk a rajthoz mégis kiderül, hogy milyen sokan is vagyunk. A futás ideje alatt tudjuk egymást bátorítani, ha valamelyikünk veszít a lelkesedéséből. A verseny utáni programok is nagyon érdekesek.
Ezúton szeretném megköszönni Árpi barátomnak, hogy ismét velem futott ( végig ), és bátorított amikor a holtpont felé közeledtem. A rajt idején már igen jó időnk volt. Szikrázó napsütésben kezdtük el a versenyt. Amikor elindultunk kb. az első km-nél éreztem, hogy jobban fáradok, mint ahogy gondoltam volna . Kicsit több energiát igényelt a légzésemre és a futó technikámra való figyelem és ezek összehangolása. Legszívesebben úgy csináltam volna mindent, mint a korábbi versenyeimen, de mint tudjuk a könnyebb út nem mindig a jó út. 1200 m-nél egy kicsit gyaloglásra váltottam, ekkor érkeztem el az első holtponthoz, ami még egyszer előjött 2200 m-nél. A második " elfáradásnál " két kérdés motoszkált a gondolataimban " Mit keresek én itt? Miért jöttem el ilyen kevés edzés után? Azt már többször mondtam, hogy én nem hiszek a véletlenekben. Ez a mostani versenyre is igaz volt. Valószínűleg így volt rendelve, hogy ott fusson mellettem az egyik legjobb barátom mellettem, így a kérdéseimre nagyon hamar megtaláltam a választ. Azért neveztem erre a versenyre, mert szeretek futni, mert egyszer teljesíteni szeretném a félmaratont, mert nagyon jó mozogni. 2500 m-nél még igen lassú tempónál ( már-már gyalog ) ugyan, de kezdtem jobban érezni magam. A tempón lassan növekedni kezdett, néha már az kicsit hosszabb válaszra is futotta az " aha " -n kívül, amikor Árpi kérdezett valamit :-)  Volt időm jobban körbenézni és megcsodálni a természetet. A fák az ősz ezer színeiben pompáznak, a kicsit korábban megérkezett hideggel dacolva a levelek még tartották magukat, így nem kellett térdig érő avarban teljesíteni a távot.
Hamarosan azon kaptam magam, hogy elérkeztünk az utolsó kilométerhez. Ekkora természetesen már eltűnt minden bizonytalanságom és a fáradság is a múlté lett. Nagy motivációt adott, hogy láttuk a cél kaput , így egy kicsit megnyomtuk a végét. Amikor a célegyenesbe értünk , számunkra ismeretlen emberek bátorítottak  minket . Többek között ezért is szeretek futóversenyekre járni. A célvonal átlépése földöntúli örömmel töltött el.
Ismét egy szuper versenyen vagyok túl. Jövő héten Spar Maratonka, majd ugyanezen a napon Spar Családi futás a testvéremékkel. Már nagyon várom:-)

A mai verseny összegzése számokban.

Táv: 4 km
Idő: 32 perc

Csodaszép Hetet és Jó Futást, Mozgást Mindenkinek :-)