FÁRADTSÁG

A ma reggeli edzésem némi akadállyal indult. Egyáltalán nem volt kedvem a futáshoz.

Aztán erőt vettem magamon, felkeltem és elindultam. Ismét kiderült, hogy az első lépés a legnehezebb :-) Amikor elindulsz, erőre kapsz, egyik lábadat teszed a másik után, már minden megy a maga útján. Nem is értettem miért hezitáltam.

Az egész heti kemény munka érezteti a hatását. A sebességem finoman szólva is lassú volt. Véleményem szerint egy csiga is lekörözött volna ma reggel :-)

De megcsináltam.

 Lassú tempó mellett volt időm egy kicsit körbe nézni a szokásos útvonalamon. Most vettem észre, hogy milyen szép környezetben lakom. A fák , a virágok  a szerdai intenzív eső után élénk színekben pompáznak. A természet feléledt és ezt nagyon jó látni.

Vasárnap folytatás:-)

Táv: 3 km
Idő: 23 perc

GYŐZELEM :-)

Ha a ma reggeli edzésemet egy szóval kellene jellemezni, az a címben szereplő GYŐZELEM lenne.
Reggel erősen borult égre és esőre ébredtem. Pár hónappal ezelőtt, ha ilyen időjárás fogadott ébredés után, fejemre húztam a takarót, mondván:  " ÁÁÁ nem őrültem meg , hogy esőben fussak . "  Ma ez másként alakult.  " Esik az eső ? Na mindegy, ilyen időben még úgysem edzettem . Legalább nincs ezer fok. " . Cipőt húztam és a szokásos bemelegítés után neki indultam. Egy-két szomszédom biztos azt gondolta, hogy nem vagyok normális, de a saját értékrendem és hitvallásom szerint élem az életem, így mások véleménye nem nagyon érdekel.
A távon első felénél még jól is esett a csendes áztató eső. Az öltözékem megfelelő volt a futáshoz, így nem áztam meg egyáltalán . Akkor még. Természetesen láttam a gyülekező sötét felhőket és hangját is hallottam, de nem érdekelt. Befelé, magamra figyeltem, és a már megszokott jóleső érzés fogott el, ami még nagyobb sebességre ösztönzött.
Már a távom felénél jártam, amikor leszakadt az ég. Ekkor megfordult a fejemben, hogy egy körrel kevesebbet futok. Aztán másképp döntöttem.
Egy gyerekkori rossz élmény utóhatásaként a zivatar és én nem vagyunk jó viszonyban. Ennek ellenére nekikezdtem az utolsó körömnek. Folyamatosan dörgött , villámlott és ömlött az eső. Én futottam tovább. Az időjárásnak köszönhetően eggyel több gyorsabb szakaszt is sikerült teljesítenem . A félelmet nagyon hamar a győzelem érzése váltotta fel.
Győzelem egy gyerekkori trauma és a máig kiható utóhatása felett. Győzelem az időről - időre felbukkanó lustaság felett.
Büszke vagyok magamra:-) Győztem :-)

Táv: 3 km
Idő: 22 perc

MOZGÁS = BOLDOGSÁG

A cím fejezi ki talán legjobban azt, amit ma reggel futás közben éreztem.

Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik a reggeli futás. A múlt héten teljesen kimaradt , bár nem voltam hiányában a mozgásnak. Akkor táncé volt a főszerep. Napi 6 óra társastánc pótolta a kihagyott futást.
Amikor a telefonom ébresztője megszólalt ma reggel, nagy volt a kísértés arra hogy visszaaludjak. Ez már korábban is sokszor előfordult. Aztán persze rögtön eszembe jutottak a közeli és a távolabbi céljaim.
Hatalmába kerített a boldog fáradság érzése, ami futás után szokott megjelenni:-) Ettől rögtön kipattant a szemem és az álmosságom is a múlté lett.
A szokásos bemelegítés után elindultam. Nagyon szuper idő volt. Nem túl hűvös, nem túl meleg, pedig már igencsak 8 óra után jártunk. Eszembe jutottak azok a nagyon meleg augusztus eleji napok, amikor igencsak komoly akaraterő kellett az akkor  esténkénti futáshoz.
Eddig mindig a gondolataimba merültem , a telefonomat csak az időmérés miatt vittem. Ma először Vangelis zenéje volt a " társam " futás közben. Természetesen a Tűzszekerek zenéjével indítottam :-) Tudom, hogy ez nagyon sablonos, de nekem ez az egyik nagy kedvencem és rendkívül inspiráló volt hallgatni.
Annyira belendültem, hogy észre sem vettem mérgesen csaholó kutyákat a kerítések mögött.

Mai eredményeim a fentiek tükrében:

- Idő: 22 perc
- Táv: 3 km

Holnap folytatása következik, így szeptember 8-án remélem a középmezőny elején érek a célba a Ligetkörön:-)

További szép és mozgalmas napot kívánok:-)

Szív = Ész

A mai nap nem tartozott életem legjobb napjai közé. A reggel minden úgy indult, mint az összes többi.
A szokásos készülődés után , energiával telve indultam el dolgozni. Ez a lendület egészen délután három óráig ki is tartott. Valószínűleg az én szervezetem ekkorra jutott el oda, hogy már nagyon nehezen tolerálja ezt hihetetlen forróságot.
Nem vagyok már csitri, de én hőséget még nem tapasztaltam eddigi életem folyamán.
Ekkor valami hihetetlen dolog történt. Eszembe jutott, hogy ma edzés napja van, és este munka után irány a mozgás és a futás. Alig vártam hogy leteljen a munkaidőm, hogy futócipőt húzhassak és rójam a köreimet.  Érzésem szerint most került a helyére a futás iránti szeretetem és az akaratom, hogy tegyek is érte.
Ahogy hazaértem, cipőt húztam és ma új útvonalat kipróbálva nekikezdtem a szokásos távomnak.
Érzésem szerint ma volt eddig a legmelegebb, így már a második lépésnél ömlött rólam a veríték. Amikor hazaértem kíváncsiságból megnéztem mennyit mutat a hőmérő, és kiderült igazam volt, mert fél nyolckor 34 fokot mutatott.
Nem túlzás ha azt állítom, hogy valami hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam az első 500 m után. Egyrészt azért, mert ez az új útvonal sokkal jobb, mint ahol eddig futottam. Másrészt azért mert úgy döntöttem , hogy a szokásos lassú tempó helyett egyszer-egyszer megpróbálkozom a sprinttel is. És sikerült. Igaz volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy nem vagyok normális. Ilyen melegben sprintelni. Ez a pont egy szempillantás alatt tovatűnt, de a lendület megmaradt.
Ma nem nagyon mértem pontosan az időt, de 25 perc alatt teljesítettem a szokásos 3 km-es távomat.
Ez nagyon nagy lendületet ad a továbbiakra is.

 Kívánom, hogy minél többen tapasztalják meg milyen érzés a futás adta boldogság.

Futni jó :-) - Még ilyen melegben is?

Nagy szerencsém van, hogy nem valahol a szabadban kell dolgoznom, mert akkor a ma esti futásból nem lett volna semmi. A nap folyamán többször eszembe jutott, hogy jó ötlet-e közel 30 fokban elmenni futni.
Aztán persze eszembe jutott, hogy tegnap kihagytam az edzést, ezért ma nincs mese,  menni kell. Ma egész nap a gép előtt dolgoztam, ezért muszáj volt megmozgatni a tagjaimat.
A hab a tortára az volt, hogy kiújult a derékfájásom.
Ennek ellenére amikor hazaértem, magamra kaptam a futócipőmet és elindultam. Húsz méter után jött az a minden szomorúságot, stresszt eltüntető boldogság érzése és ez végigkísérte azt közel 25 percet, amíg futottam.
Nem is én lennék, ha nem keverednék néha-néha kalandokba. Ma este sikerült szembe találnom magam egy kutyával, aki eléggé haragosan morgott rám ( pedig már megszokhatta a jelenlétem , mert mindig arra futok ), de nem estem kétségbe. Egy kicsit lelassítottam , pár lépést sétáltam, aztán újra a jól megszokott tempóban folytattam az utam.
Jó érzés volt összetalálkozni az ismerőseimmel, akik nem tudták hogy futok. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy milyen jó ismerőseim és barátaim vannak, mert ha összetalálkozom velük, akkor bátorítanak. Ez hihetetlenül sok energiát tud adni.
A második kör közepén jártam, amikor azt éreztem , hogy ennyi volt, visszafordulok és hazamegyek. Természetesen folytattam az utam és viszonylag hamar átlendültem a holtponton. Aztán már vitt a lábam tovább, tovább és tovább.
Kb. öt - hét perc múlva azon kaptam magam, hogy a kitűzött három km-t teljesítettem és éppen a nyújtási gyakorlatokat végzem.
Fura módon nincs az az érzésem, hogy a kitűzött távnak már soha nem lesz vége, és már az órámat is csak kétszer néztem ( az edzés elején és az edzés végén ).
Tapasztalatból mondom a derékfájásra a legjobb gyógyszer a mozgás:-)
A héten még lassabb tempóban futom le a szokásos kilométereimet. Terveim szerint jövő héttől a távot is növelem ( persze csak fokozatosan ) és a sebességet is.

Összegzés:
Táv: 3 km
Idő: 24 perc

Folyt.köv.

Első Lépés - Nehéz lépés

Mindig az első lépés a legnehezebb. Azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kb. két hónapja egy métert nem futottam. Vagy nagyon meleg volt, vagy nagyon hűvös, vagy reggel volt, vagy este, szóval mindig volt valami, ami miatt inkább másnapra halasztottam a futást. Ebből aztán sok másnap lett. Tökéletes példája voltam annak, hogyan kell nagyon sok kifogást gyártani.
A motivációmat valahova nagyon mélyre eltemettem. Hiányzott a futás, de annyira nem , hogy egy órával előbb felkeljek és elmenjek futni.
Fura dolog ez, mert meg szeretném valósítani a kitűzött céljaimat, de ugyanakkor nem voltam elég motivált ahhoz hogy tegyek érte.
Most mindent kezdek elölről, de nem baj.
A héten Vera barátnőmmel beszélgettünk , és azt kérdezte: Ha reggel nem tudsz felkelni , akkor miért nem futsz este? Rájöttem hogy teljesen igaza van. Este munka után eddig nem volt hangulatom futni, mert általában fáradtan érkezem haza.
Ma erőt vettem magamon , hazaértem , leporoltam a futócipőmet és hajrá:-)
Az izzadságcseppek igen hamar megjelentek, tekintve hogy a nap még nem ment le, és nagyon meleg volt.
Összegzés:
Táv: 3 km
Idő: 24 perc
Nem is rossz ennyi kihagyott idő után.
Vasárnap reggel folytatás:-)