Csőkakő vár - Gánt

Hosszú idő után ez a vasárnap a kirándulás napja volt. Az óra átállítás és a nappalok rövidsége miatt hosszú túrában, gyaloglásban nem gondolkodtunk.

A héten ismét tekintélyes mennyiségű esett. Reménykedtem benne, hogy vasárnapra " kiesi ' magát. Így is lett. Nem volt meleg egyáltalán, de réteges öltözködéssel ezt a körülményt sikeresen kiküszöböltük :-)

A várhoz vezető út nagyon vidáman telt. Rengeteget beszélgettünk, viccelődtünk.
Én egy igen tanulságos leckével lettem gazdagabb :-)

 Próbáltam okosabb lenni a GPS-nél. Persze kevés eredménnyel. Ennek következményeként a többiek folyamatos poénkodásának tárgyává váltam, amit persze egyáltalán nem bántam.

Amikor odaértünk a várhoz igen felhős volt az ég. Legalább nem esett. Ennek ellenére felmásztunk a várhoz, bízva abban hogy mire felérünk egy kicsit naposabb idő lesz.

Mint ahogy a képeken is látszik, ez a reményünk éppen szertefoszlani látszott. Szép idő esetén nagyon messzire el lehet látni, és olyankor az egyik kedvenc hegyvonulatom - a Bakony egy része -  is szépen megmutatja magát. Mindenesetre végigjártuk a várat belülről is. Nemrég szépen felújították , remek egységet alkot a régi és az új. A múlt és a jelen. 

Ez a vár nem túl nagy, így hamar végigjártuk. Az egyik barátommal úgy döntöttünk ,hogy egy kicsit sziklát mászunk :-) Volt egy-két pont ahol eszembe jutott, hogy felfelé még csak oké a dolog, de mi lesz amikor le kell jönni. Hál istennek lefelé kaptam segítséget :-) Meg időnként a legjobb módszert választottam :-) Leültem és fenéken jöttem le :-) 

 Egy kis kürtös kalácsozás és beszélgetés után továbbindultunk, hiszen még a délutánból volt rendesen. Gánt felé vettük az utunkat. 

A gánti bauxitbánya számomra nagyon érdekes hely. Mindig is az volt. Ezt a részt is nagyon szeretem. Bauxitbányászat már nincs itt, de a létrehozott bányamúzeumban és a külszíni fejtés helyén található tanösvényen kicsit közelebbi képet kaphatunk a bauxit bányászatról. Mi most a múzeumba nem mentünk be, de a tanösvényt végigjártuk. Ismét az volt az érzésem, mintha a Marson járnék. Én már viszonylag sokszor jártam itt, de ez a folyamatosan változó terület most egy másik arcát mutatta meg. És a változás jó. Nagyon jó.

A nap méltó megkoronázása egy kis séta volt a Velencei-tó partján. Ide már a csapat kis része jött. Nagyon jól éreztük magunkat. Furcsa volt látni a tavat tömeg nélkül. Egy kis forrócsoki elfogyasztása után már mi is hazafelé vettük az irányt. Amikor kijöttünk a kávézóból ez a látvány fogadott minket. 

Ez ( is ) csodaszép nap volt :-)

Köszönöm :-) 

Tudjátok .....

Túrázzatok:-) Táncoljatok :-) Fussatok :-) 

Mert mozogni jó :-) 

Félelem leküzdése = Szabadság

A tegnap esti táncóra ékes bizonyítéka volt annak, milyen érzés az amikor az ember átlép a saját árnyékán.

Van egy-két tánc amit a hosszú évek alatt sem tudtam megtanulni, ennek okán nem is szerettem. Tegnap este óta ezeknek a táncoknak a száma eggyel csökkent :-)

A Quick Step nekem eddig a nagyon nehezen megtanulható táncok közé tartozott. A lépések nem bonyolultak, csak nagyon ritkán voltak összhangban a lépteim a zenével. Tavaly elég sokat gyakoroltuk a verseny előkészítős órákon ezt a táncot, de én nem éreztem sem a fejlődésemet, sem azt hogy ez a tánc örömet okozna nekem. Én nem hiszek a kudarcokban, de sokszor megfordult a fejemben, hogy én nem soha tudom a Quick Step-et megtanulni.

Aztán tegnap este valami megváltozott. Elengedtem ezt a rossz érzést, hogy én valamit nem tudok megcsinálni. Elengedtem a félelmet. És megtörtént az amire nem számítottam.

Úgy táncoltam ahogy kell. Technikailag is próbáltam a  maximumot kihozni magamból. Érzésem szerint ez nagyjából sikerült is. Jó hatással voltam a táncpartneremre is, hiszen egy-két tévesztéstől eltekintve jól végrehajtottuk a kijelölt feladatokat.

Néha elkaptam a Vera pillantását, és az elismerő bólintását. Ez nagyon sok pluszt adott nekünk :-) Most már jöhetnek a bonyolultabb figurák is. Tudom, hogy úgyis megcsináljuk :-) Úgy ahogy kell :-)

Most ( is ) boldogság van :-)

TÁNCOLJATOK, FUSSATOK, TÚRÁZZATOK! MERT MOZOGNI JÓ :-)

Spar Maratonka :-)

A múlt szombaton csodálatos reggelre ébredtünk. A nap ezer ágra sütött, egy árva felhő sem volt az égen. Ez a szombat ismét a futásé volt.

Hosszú idő óta először, nem kellett sietnem, hiszen előneveztem és korábban már a rajtcsomagomat is átvettem. Terveim szerint ezen a versenyen már a 7 km-en indultam volna, de nem volt alkalmam a rendszeres edzésre ( legalábbis futó edzésre ). Azt tudtam hogy mindenképpen részt szeretnék venni ezen a versenyen és a 2,7 km tűnt a legjobb megoldásnak. Tavasszal egy-két versenyen egyedül futottam végig a távot, most ez megváltozott. Velem tartott az unokatestvérem is. Számomra nagyon fontos a közösség, így ez külön jó volt hogy Tomi velem futott.
Azt is tudtam hogy időben ott kell lennem, mert Tomin kívül a tánciskolás barátaim is kint voltak. Három évvel ezelőtt sikerült lekésnem a rajtot. Várakozás közben jó volt látni azt a rengeteg embert, aki vagy futni, vagy szurkolni jött ki. Személy szerint én nagyon szeretem ezt a versenyt.
Beálltunk a rajthoz, ahol már a jól ismert szuper hangulat fogadott minket. Már alig vártam hogy végre eldördüljön a startpisztoly.
Amikor áthaladtunk a startvonalon már jött is a jól ismert öröm érzése. Végre ott vagyok ahol lenni szeretnék, végre futok és mindezt közösségben tehetem. Ezek az érzések komoly erőt pumpáltak a lábamba, így az első egy kilométeren egész jó időt sikerült futni. Aztán jött a holtpont. A nagyon kevés edzés hatása nem múlt el nyomtalanul. Egy halovány pillanatra megfordult a fejemben hogy miért is indultam el. Kell ez nekem? Nagyon hamar jött a válasz, hogy IGEN. Amikor a Közlekedési Múzeumhoz értünk, már sokkal jobban voltam , igyekeztem az erőm beosztására koncentrálni. Nagyon szuper volt, hogy végigbeszélgettük Tomival ezt a távot. Sikerült elterelnie a figyelmemet az újra és újra feltörő fáradtságról.
Az utolsó ötven-száz méteren még arra is maradt erőm  hogy egy kicsit gyorsabbra vegyem a tempót. Őszintén mondom, nem tudom honnan volt még bennem ennyi plusz. De volt.
Amikor célba értem , úgy éreztem magam mintha a maratont futottam volna le. Ahhoz képest, hogy hónapok óta nem edzettem gyakorlatilag semmit, ez szép teljesítmény volt. Azt mondanom sem kell hogy hatalmas élmény.

Az összegzés:

Táv: 2,7 km
Idő : 22 perc

FUSSATOK, TÁNCOLJATOK, MOZOGJATOK, SPORTOLJATOK. SPORTOLNI JÓ :-)

Táncórai " hétköznapok "

Szeptemberrel eljött a rendszeres táncórák ideje is. Már nagyon vártam , hogy ismét az életem szerves része legyen a hétfői és a pénteki óra.

Nagyon szeretem ezt az időszakot ( is ). Élénken él bennem a tánctábor fantasztikus élménye. Újra találkozhattam azokkal a táncos barátaimmal, akiket a nyári szünet előtt láttam. Többségünk ott volt a táborban, de akik nem azoknak tartottunk egy kis élménybeszámolót :-) Újraélve így egy-egy vidám pillanatot. Remek indítása volt ez az óránknak.

Hogy milyenek is a táncos " hétköznapok " ?

- Sportosak. Alkalmunk nyílik a táborban tanultakat feleleveníteni, újratanulni. Bennem van lustaság, és sajnos a tábor után nem szenteltem időt az ott tanultak gyakorlására. Az intenzív és a táncok sokasága miatt nem minden mozdulatot sikerült az emlékezetembe beépíteni. De ezért jók a táncórák, hiszen lassan minden mozdulat visszajön az idő előrehaladtával. Folyamatosan fejlődünk, változunk. A változás jó.
- Vidámak. Ha sikerül megcsinálnunk a kitűzött feladatott, akkor azért. Ha nem, akkor azért. A tánc nagyon szuper sport, nagyon szuper hobbi. Én személy szerint nem dédelgetek ( most már ) versenytáncos álmokat. Vannak sokan közülünk akik igen. Mindannyian tesszük a dolgunkat, és közben jól érezzük magunkat. Természetesen én is minden feladatot igyekszem a legjobb tudásom szerint megcsinálni, hisz ezért táncolok. Nagy büszkeség és hihetetlenül jó érzés, amikor egy-egy nehezebb sort jól megcsinálok, megcsinálunk, amikor végig zenében vagyunk.

Az utóbbi hetekben egyéb elfoglaltságaim miatt kevés órán tudtam részt venni, ezért igyekeztem mindent beleadni.
Nagyon örülök , hogy egyre többet foglalkozunk a technikai dolgokkal. Ez plusz kihívás, de ha megcsinálod, az érzés leírhatatlan.

Köszönöm Vera :-)

TÁNCOLJATOK :-) MERT TÁNCOLNI JÓ :-)