A tegnap esti táncóra ékes bizonyítéka volt annak, milyen érzés az amikor az ember átlép a saját árnyékán.
Van egy-két tánc amit a hosszú évek alatt sem tudtam megtanulni, ennek okán nem is szerettem. Tegnap este óta ezeknek a táncoknak a száma eggyel csökkent :-)
A Quick Step nekem eddig a nagyon nehezen megtanulható táncok közé tartozott. A lépések nem bonyolultak, csak nagyon ritkán voltak összhangban a lépteim a zenével. Tavaly elég sokat gyakoroltuk a verseny előkészítős órákon ezt a táncot, de én nem éreztem sem a fejlődésemet, sem azt hogy ez a tánc örömet okozna nekem. Én nem hiszek a kudarcokban, de sokszor megfordult a fejemben, hogy én nem soha tudom a Quick Step-et megtanulni.
Aztán tegnap este valami megváltozott. Elengedtem ezt a rossz érzést, hogy én valamit nem tudok megcsinálni. Elengedtem a félelmet. És megtörtént az amire nem számítottam.
Úgy táncoltam ahogy kell. Technikailag is próbáltam a maximumot kihozni magamból. Érzésem szerint ez nagyjából sikerült is. Jó hatással voltam a táncpartneremre is, hiszen egy-két tévesztéstől eltekintve jól végrehajtottuk a kijelölt feladatokat.
Néha elkaptam a Vera pillantását, és az elismerő bólintását. Ez nagyon sok pluszt adott nekünk :-) Most már jöhetnek a bonyolultabb figurák is. Tudom, hogy úgyis megcsináljuk :-) Úgy ahogy kell :-)
Most ( is ) boldogság van :-)
TÁNCOLJATOK, FUSSATOK, TÚRÁZZATOK! MERT MOZOGNI JÓ :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése