2014. október 14., kedd

Spar Maratonka :-)

A múlt szombaton csodálatos reggelre ébredtünk. A nap ezer ágra sütött, egy árva felhő sem volt az égen. Ez a szombat ismét a futásé volt.


Hosszú idő óta először, nem kellett sietnem, hiszen előneveztem és korábban már a rajtcsomagomat is átvettem. Terveim szerint ezen a versenyen már a 7 km-en indultam volna, de nem volt alkalmam a rendszeres edzésre ( legalábbis futó edzésre ). Azt tudtam hogy mindenképpen részt szeretnék venni ezen a versenyen és a 2,7 km tűnt a legjobb megoldásnak. Tavasszal egy-két versenyen egyedül futottam végig a távot, most ez megváltozott. Velem tartott az unokatestvérem is. Számomra nagyon fontos a közösség, így ez külön jó volt hogy Tomi velem futott.
Azt is tudtam hogy időben ott kell lennem, mert Tomin kívül a tánciskolás barátaim is kint voltak. Három évvel ezelőtt sikerült lekésnem a rajtot. Várakozás közben jó volt látni azt a rengeteg embert, aki vagy futni, vagy szurkolni jött ki. Személy szerint én nagyon szeretem ezt a versenyt.
Beálltunk a rajthoz, ahol már a jól ismert szuper hangulat fogadott minket. Már alig vártam hogy végre eldördüljön a startpisztoly.
Amikor áthaladtunk a startvonalon már jött is a jól ismert öröm érzése. Végre ott vagyok ahol lenni szeretnék, végre futok és mindezt közösségben tehetem. Ezek az érzések komoly erőt pumpáltak a lábamba, így az első egy kilométeren egész jó időt sikerült futni. Aztán jött a holtpont. A nagyon kevés edzés hatása nem múlt el nyomtalanul. Egy halovány pillanatra megfordult a fejemben hogy miért is indultam el. Kell ez nekem? Nagyon hamar jött a válasz, hogy IGEN. Amikor a Közlekedési Múzeumhoz értünk, már sokkal jobban voltam , igyekeztem az erőm beosztására koncentrálni. Nagyon szuper volt, hogy végigbeszélgettük Tomival ezt a távot. Sikerült elterelnie a figyelmemet az újra és újra feltörő fáradtságról.
Az utolsó ötven-száz méteren még arra is maradt erőm  hogy egy kicsit gyorsabbra vegyem a tempót. Őszintén mondom, nem tudom honnan volt még bennem ennyi plusz. De volt.
Amikor célba értem , úgy éreztem magam mintha a maratont futottam volna le. Ahhoz képest, hogy hónapok óta nem edzettem gyakorlatilag semmit, ez szép teljesítmény volt. Azt mondanom sem kell hogy hatalmas élmény.

Az összegzés:

Táv: 2,7 km
Idő : 22 perc


FUSSATOK, TÁNCOLJATOK, MOZOGJATOK, SPORTOLJATOK. SPORTOLNI JÓ :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése