Változás

A mai edzésemen valami megváltozott, aminek nagyon örülök.

Úgy tűnik lassan a helyére kerül minden :-) .

Vasárnap lévén kicsit tovább aludtam. A megérdemelt pihenésé volt a délelőtt, az egész heti munka után. Eszembe jutott, hogy valami hiányzik.  Aztán természetesen rájöttem, hogy mi az :-). Ezen a héten nem volt alkalmam futni. Nem maradtam mozgás nélkül, hiszen a szokásos heti két táncórámon ott voltam. Mind a két óra igen lendületes volt, hiszen hétfőn jive-ot, pénteken cha-cha-cha-t táncoltunk.Az új koreográfia igen mozgalmas és nagyon szuper :-).

A déli harangszó előtt cipőt húztam és elindultam. Úgy döntöttem, hogy ma csak három km-t futok. Azt már korábban említettem, hogy nem hiszek a véletlenekben. A héten eljutottam masszőrömhöz ( végre ). Nagyon szeretem ahogy dolgozik, és hihetetlen lelki támogatást nyújt a vele való beszélgetés is. Tele van pozitív energiával. Ő is gyakorló futó. Mindig bátorít amikor elhaladok a háza előtt. A beszélgetésünk alkalmával rákérdezett a futó technikámra. Ő világított rá, hogy én ezt eddig nem jól csináltam. A lépéseim sűrűek és aprók voltak.Kívülről úgy tűnt, mintha csak húznám magam után a lábaimat.  Ettől jól elfáradtam és az időm finoman szólva is csak átlagos volt. Javasolta, hogy jobban emeljem a lábam , így nagyobbakat lépek és nem fáradok el annyira.

Amikor eljöttem tőle, elhatároztam hogy még másnap kipróbálom az új technikát, de nem tettem meg, hiszen nem tudtam edzeni. Egészen a mai napig.
Ahogy nekikezdtem az edzésnek , eszembe jutott hogy itt a legjobb alkalom kipróbálni az új technikát

Tegnap gyakorlatilag egész nap esett az eső, és nagyon hűvös volt. Én ehhez öltözködtem, és hamar rájöttem hogy kicsit sok a hosszú felső és a rövid ujjú póló együtt. A hosszú ujjú felső hamar a derekamra kötve landolt. A mai melegnek és a tegnapi esőnek utóhatásaként igen magas volt a páratartalom , ami plusz kihívást jelentett. Hamar elkezdett gyöngyözni az izzadság az arcomon , amikor végeztem az edzéssel csavarni lehetett a vizet a pólómból:-)

Összesítés:

Táv: 3 km
Idő : 19 perc - ÚJ EGYÉNI CSÚCS

További nagyon szép napot kívánok :-)

Nike Ligetkör - Teljesítve

Ismét nagyon szép és verőfényes vasárnapra ébredtünk. Reggel gondoltam bele abba, hogy pont egy évvel ezelőtt voltam az első futóversenyen. Egész héten erre a napra vártam.
Időben indultunk, mivel tudtam hogy nehéz lesz parkolóhelyet találni és a nevezést is el kellett még intéznünk. Szilvi barátnőm a félmaraton távon indult váltóban és mindenképpen szerettem volna ott lenni akkor, amikor beér a célba. Nagyon örültem , hogy idén Csilla és Anita elkísért minket. Nagyon jó érzés volt megosztani az élményt azokkal akiket szeretek.
És nem csalódtak :-).
Amikor odaértünk a Városligetbe a félmaraton befutói folyamatosan érkeztek, így elég nagy kihívást jelentett átmenni az út túloldalára, ahol a Nagyrét és a nevezési sátor volt.
Egy kis időre szétszakadt a mi kis társaságunk, mert én odamentem a célegyeneshez, hogy szurkoljak Szilvi barátnőmnek, amikor beér a célba. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon jó érzés, amikor a barátaid kiabálnak az út széléről. Én ilyenkor szinte szárnyakat kapok.
Időközben Vera barátnőmék is megérkeztek és egy rég nem látott jóbarátom is kijött szurkolni nekünk.
Teljes lett a csapat. Beálltunk a rajthoz. Idén is nagyon sokan voltunk. Véleményem szerint évről - évre, versenyről-versenyre egyre többen vagyunk és ez szuper :-). A ráhangolás szokás szerint nagyon jóra sikeredett. Aztán 12.15-kor elrajtoltattak minket.

Mondtam a Verának és Árpinak is , hogy mindenki fusson a saját tempójában. Én szokásos lassú tempómban kezdtem meg a futást, Vera is csatlakozott hozzám. Tudtam nagyon jól, hogy Árpi sokkal edzettebb mint én, így ő hamar elhagyott minket. Nagyon jól tette :-) Azért, hogy múlt héten végig az én tempómban futott, nagyon hálás vagyok neki.
Az első kilométeren még egy kis  beszélgetésre is jutott idő és energia. Nagyon örülök neki, hogy Vera velem futott, mert amikor egy kicsit alább hagyott a  lelkesedésem, mindig ösztökélt, hogy ne adjam fel és menjek tovább. A Műjégpályánál jártunk, amikor az út szélén észrevettem Brezko barátomat, akkor először. Aztán folyamatosan láttuk , hiszen bringával volt , így előrébb és előrébb tudott menni.
Azt mondják, hogy az első km a legnehezebb. Véleményem szerint a második és a harmadik km közötti szakasz a nehéz. Küzdesz a meleggel, a fáradsággal, az oldaladban időről - időre jelentkező szúrással, a napsütéssel. Aztán átlendülsz és folytatod az utad, mert nem azért indulsz egy versenyen, hogy feladd. Hab a tortán, amikor az egyik legjobb barátnőd ott fut melletted és tartja benned a lelket.

Hamarosan elérkeztünk a harmadik km-hez. Ott ismét Brezko várt minket. Tudtuk, hogy a nehezén már túl vagyunk.
Lassan már szokássá válik az ilyenkor jelentkező öröm , amikor számunkra ismeretlen emberek szurkolnak és bátorítanak.
Hamarosan befordultunk a célegyenesbe, ahol már vártak minket a barátaink , így az utolsó méterekre nagyon nagy erőt kaptunk.

Meg is nyomtuk a végét, ahogy kell. Annál inkább, mert amikor felnéztem az órára egy kicsit elkeseredtem, hiszen már 29 perc felett járt az idő.

Nagyon nagyon megkönnyebbülést éreztem akkor, amikor átléptük a célvonalat. Ismét megcsináltam :-) 

Szerettem volna 25-28 perc között célba érni, de mivel a héten csak egyszer sikerült edzenem erre a versenyre, egyáltalán nem csodálkozom az eredményen. Örülök, hogy MEGCSINÁLTAM, LEFUTOTTAM, TELJESÍTETTEM :-) .

Köszönöm a barátaimnak, hogy kint voltak és drukkoltak nekünk. Gratulálok futótársaimnak a teljesítményükhöz. A mai nap TÖKÉLETES volt :-)

Íme az összesítés:

Táv: 3,2 km

Nettó idő: 29,10 perc

Folytatás a Nato futáson október 6-án, 4 km-en :-) 

3,2 km - A héten először

Ezen a héten ma először jutottam el futni. Végre. Hétfőn és Kedden egy kicsit pihentem, legalábbis ami az edzést illeti.
Itt a szeptember és elkezdődtek a táncóráim is. A hét első estéje igen mozgalmasra sikeredett, hiszen a táborban már megtanult Jive lépéseket ismételtük, jó sok forgással és jó sok ugrálással. Fárasztó , de egyben nagyon jó volt.

Ma reggel egy kicsit elaludtam. Úgy döntöttem , hogy este munka után bepótolom az edzést. Kicsit fárasztó volt ez a mai nap, ráadásul a gravitáció folyamatosan az ellenségem volt.

Aztán hazaértem , cipőt húztam és hajrá :-)

Ettől a héttől kezdve már a megnövelt távot futom. Azt a fáradtságnak tudtam be, hogy az időm ma nem úgy alakult, ahogy terveztem.
Ettől függetlenül örülök neki, hogy teljesítettem és mindent egybevetve ez a nap ( is ) nagyon jó volt.

Táv: 3,2 km
Idő: 29 perc

Pátyi terepfutás - Verseny

A mai nap eddig a versenyzés jegyében telt. Jól éreztük magunkat. Rajtam kívül a négy éves keresztfiam is elindult. Az ő távja 500 m volt. Nagyon tetszett neki és persze a szülei is megmozgatták egy kicsit a tagjaikat, hiszen ők is vele futottak. Jó volt látni, hogy a négy - öt éves gyerekeknél is egyre népszerűbb sport a futás.
A délelőtt második felében következett a mi távunk. Ma indultam először terepfutó versenyen és 4 km-es távon is. A rajt után hamar rájöttem, hogy ez a futás teljesen más , mint amit én eddig megszoktam. Utunk jelentős részében kukorica és napraforgó tábla látványa kísért, ami nagyon szép.

Az első komolyabb emelkedő rendesen visszavetett a sebességünkből. Amikor felértünk a tetejére kicsit sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem. Hihetetlenül szép - ez elmúlt napok esőinek köszönhetően - a zöld ezer színeiben pompázó erdő látványa fogadott minket. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy tájképben futnék. Borzasztóan hálás vagyok Árpi barátomnak , mert végig mellettem futott. Beszélgettünk ( én inkább csak egyszavas tőmondatokban válaszoltam :-) ) így elterelte a figyelmemet az egyre növekvő izomfájdalomról és a fáradtságról. Az első két km. igen változatos domborzati viszonyok között haladt, ha egy szóval kellene jellemeznem, az a " hegymenet " lenne. Kicsit ismerem ezt a környéket, így lélekben még itthon felkészültem rá, hogy ez nem lesz annyira könnyű terep. 

A holtpont a féltáv után nem sokkal jelentkezett. Ekkor már minden bajom volt. A lábam nem vitt előre, és egy teknős tempójára sikerült lelassítanom. Ekkor a futásból gyaloglásra váltottunk miattam. Ez a " pihi" kb. 200-300 méteren keresztül tartott. A célegyenes előtt már a domborzati viszonyok is barátságosabbak voltak. Még egy hosszú emelkedő volt hátra , ott felváltva futottunk és nagyon picit gyalogoltunk is.

Egyszer csak elérkeztünk a célegyeneshez. Leírhatatlanul jó érzés volt, amikor számunkra ismeretlen emberek bátorítottak és drukkoltak nekünk. Viki barátnőm végigfutotta velünk az utolsó métereket és folyamatosan fotózott. Ez is nagyon nagy lendületet adott, azt hiszem mindkettőnk számára. 

A cél előtt már ott szurkolt a családom többi tagja. Hatalmas erőt adott, hogy ott láttam őket, így az utolsó pár métert - a fáradtsággal dacolva - kicsit gyorsabb tempóban tettünk. 

Még egyszer nagyon köszönöm Árpinak, hogy végig ott futott mellettem. 

Zárszóként csak annyit, hogy én még soha nem örültem ennyire az utolsó helynek. Számomra nem a helyezés volt a fontos a mai verseny folyamán. Kipróbáltam a nagyobb távon és a terepen való versenyzést. Megcsináltam.  

Tervezett időm: 40 perc

Teljesített idő: 34,44 perc

Táv: 4 km

Jövő héten folytatása következik. Nike ligetkör:-) Már nagyon várom. 

További nagyon szép napot:-)