Pátyi terepfutás - Verseny

A mai nap eddig a versenyzés jegyében telt. Jól éreztük magunkat. Rajtam kívül a négy éves keresztfiam is elindult. Az ő távja 500 m volt. Nagyon tetszett neki és persze a szülei is megmozgatták egy kicsit a tagjaikat, hiszen ők is vele futottak. Jó volt látni, hogy a négy - öt éves gyerekeknél is egyre népszerűbb sport a futás.
A délelőtt második felében következett a mi távunk. Ma indultam először terepfutó versenyen és 4 km-es távon is. A rajt után hamar rájöttem, hogy ez a futás teljesen más , mint amit én eddig megszoktam. Utunk jelentős részében kukorica és napraforgó tábla látványa kísért, ami nagyon szép.

Az első komolyabb emelkedő rendesen visszavetett a sebességünkből. Amikor felértünk a tetejére kicsit sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem. Hihetetlenül szép - ez elmúlt napok esőinek köszönhetően - a zöld ezer színeiben pompázó erdő látványa fogadott minket. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy tájképben futnék. Borzasztóan hálás vagyok Árpi barátomnak , mert végig mellettem futott. Beszélgettünk ( én inkább csak egyszavas tőmondatokban válaszoltam :-) ) így elterelte a figyelmemet az egyre növekvő izomfájdalomról és a fáradtságról. Az első két km. igen változatos domborzati viszonyok között haladt, ha egy szóval kellene jellemeznem, az a " hegymenet " lenne. Kicsit ismerem ezt a környéket, így lélekben még itthon felkészültem rá, hogy ez nem lesz annyira könnyű terep. 

A holtpont a féltáv után nem sokkal jelentkezett. Ekkor már minden bajom volt. A lábam nem vitt előre, és egy teknős tempójára sikerült lelassítanom. Ekkor a futásból gyaloglásra váltottunk miattam. Ez a " pihi" kb. 200-300 méteren keresztül tartott. A célegyenes előtt már a domborzati viszonyok is barátságosabbak voltak. Még egy hosszú emelkedő volt hátra , ott felváltva futottunk és nagyon picit gyalogoltunk is.

Egyszer csak elérkeztünk a célegyeneshez. Leírhatatlanul jó érzés volt, amikor számunkra ismeretlen emberek bátorítottak és drukkoltak nekünk. Viki barátnőm végigfutotta velünk az utolsó métereket és folyamatosan fotózott. Ez is nagyon nagy lendületet adott, azt hiszem mindkettőnk számára. 

A cél előtt már ott szurkolt a családom többi tagja. Hatalmas erőt adott, hogy ott láttam őket, így az utolsó pár métert - a fáradtsággal dacolva - kicsit gyorsabb tempóban tettünk. 

Még egyszer nagyon köszönöm Árpinak, hogy végig ott futott mellettem. 

Zárszóként csak annyit, hogy én még soha nem örültem ennyire az utolsó helynek. Számomra nem a helyezés volt a fontos a mai verseny folyamán. Kipróbáltam a nagyobb távon és a terepen való versenyzést. Megcsináltam.  

Tervezett időm: 40 perc

Teljesített idő: 34,44 perc

Táv: 4 km

Jövő héten folytatása következik. Nike ligetkör:-) Már nagyon várom. 

További nagyon szép napot:-)