Időben indultunk, mivel tudtam hogy nehéz lesz parkolóhelyet találni és a nevezést is el kellett még intéznünk. Szilvi barátnőm a félmaraton távon indult váltóban és mindenképpen szerettem volna ott lenni akkor, amikor beér a célba. Nagyon örültem , hogy idén Csilla és Anita elkísért minket. Nagyon jó érzés volt megosztani az élményt azokkal akiket szeretek.
És nem csalódtak :-).
Amikor odaértünk a Városligetbe a félmaraton befutói folyamatosan érkeztek, így elég nagy kihívást jelentett átmenni az út túloldalára, ahol a Nagyrét és a nevezési sátor volt.
Egy kis időre szétszakadt a mi kis társaságunk, mert én odamentem a célegyeneshez, hogy szurkoljak Szilvi barátnőmnek, amikor beér a célba. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon jó érzés, amikor a barátaid kiabálnak az út széléről. Én ilyenkor szinte szárnyakat kapok.
Időközben Vera barátnőmék is megérkeztek és egy rég nem látott jóbarátom is kijött szurkolni nekünk.
Teljes lett a csapat. Beálltunk a rajthoz. Idén is nagyon sokan voltunk. Véleményem szerint évről - évre, versenyről-versenyre egyre többen vagyunk és ez szuper :-). A ráhangolás szokás szerint nagyon jóra sikeredett. Aztán 12.15-kor elrajtoltattak minket.
Mondtam a Verának és Árpinak is , hogy mindenki fusson a saját tempójában. Én szokásos lassú tempómban kezdtem meg a futást, Vera is csatlakozott hozzám. Tudtam nagyon jól, hogy Árpi sokkal edzettebb mint én, így ő hamar elhagyott minket. Nagyon jól tette :-) Azért, hogy múlt héten végig az én tempómban futott, nagyon hálás vagyok neki.
Az első kilométeren még egy kis beszélgetésre is jutott idő és energia. Nagyon örülök neki, hogy Vera velem futott, mert amikor egy kicsit alább hagyott a lelkesedésem, mindig ösztökélt, hogy ne adjam fel és menjek tovább. A Műjégpályánál jártunk, amikor az út szélén észrevettem Brezko barátomat, akkor először. Aztán folyamatosan láttuk , hiszen bringával volt , így előrébb és előrébb tudott menni.
Azt mondják, hogy az első km a legnehezebb. Véleményem szerint a második és a harmadik km közötti szakasz a nehéz. Küzdesz a meleggel, a fáradsággal, az oldaladban időről - időre jelentkező szúrással, a napsütéssel. Aztán átlendülsz és folytatod az utad, mert nem azért indulsz egy versenyen, hogy feladd. Hab a tortán, amikor az egyik legjobb barátnőd ott fut melletted és tartja benned a lelket.
Hamarosan elérkeztünk a harmadik km-hez. Ott ismét Brezko várt minket. Tudtuk, hogy a nehezén már túl vagyunk.
Lassan már szokássá válik az ilyenkor jelentkező öröm , amikor számunkra ismeretlen emberek szurkolnak és bátorítanak.
Hamarosan befordultunk a célegyenesbe, ahol már vártak minket a barátaink , így az utolsó méterekre nagyon nagy erőt kaptunk.
Meg is nyomtuk a végét, ahogy kell. Annál inkább, mert amikor felnéztem az órára egy kicsit elkeseredtem, hiszen már 29 perc felett járt az idő.
Nagyon nagyon megkönnyebbülést éreztem akkor, amikor átléptük a célvonalat. Ismét megcsináltam :-)
Szerettem volna 25-28 perc között célba érni, de mivel a héten csak egyszer sikerült edzenem erre a versenyre, egyáltalán nem csodálkozom az eredményen. Örülök, hogy MEGCSINÁLTAM, LEFUTOTTAM, TELJESÍTETTEM :-) .
Köszönöm a barátaimnak, hogy kint voltak és drukkoltak nekünk. Gratulálok futótársaimnak a teljesítményükhöz. A mai nap TÖKÉLETES volt :-)
Íme az összesítés:
Táv: 3,2 km
Nettó idő: 29,10 perc
Folytatás a Nato futáson október 6-án, 4 km-en :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése