Nyugodtan mondhatom, hogy ez a hétvége hosszú idő óta, az egyik legaktívabb - mozgásban gazdag - hétvégém volt. És a mai napnak még bőven nincs vége :-) .
A változás jó. Nagyon jó. Valaminek a vége, egy új és nagyon jó dolog kezdetét jelenti. Persze olyan dolgok folytatását is, amire régóta nem nyílt alkalmam.
Az egyik ilyen dolog a tánchoz kapcsolódik. Pénteken este felléptünk Budaörsön egy farsangi bálon. Több szempontból igazi kihívás volt. Egyrészt azért , mert két táncból kellett felkészülnünk. Ez egy nagyon komplex feladat, hiszen sem koreográfiánk, sem zenénk nem volt ehhez. Mindezekhez hozzájárult az idő rövidsége is, hiszen kicsivel több mint egy hónap állt rendelkezésünkre. A felkészülés minden egyes pillanatát imádtam. A csapatmunkát a táncpartneremmel, az összeszokottság ellenére voltak nézetkülönbségeink, mind a koreográfiát, mind a zenét illetően. Ennek ellenére összehoztuk. Az egyik táncunk a Jive volt, ami igen fárasztó bár én nagyon szeretem. Főleg akkor nagyon fárasztó, amikor már második órája táncolod újra és újra a sort, mert mindig van mit tökéletesíteni. Bízvást állíthatom hogy nagyon jó kis sort csináltunk. A következő fellépésünkön - és az utána következőkön :-) - egyre jobb és jobb lesz :-) . A másik táncunk a Bachata volt. Ez hál istennek egy kevésbé lendületes, de annál technikásabb tánc. Ez tökéletesen sikerült.
Mi kezdtük a fellépést. Korábban is léptünk már fel, de megmondom őszintén, amikor színpadra szólítottak minket a torkomban dobogott a szívem. Azt hittem az első lépésnél összeakadnak a lábaim és hatalmasat esünk mindketten. Természetesen nem így történt :-) Amikor megszólalt a zene, elkezdtünk táncolni és onnantól kezdve minden ment a maga útján. A második lépés után az arcomon egy boldog mosoly jelent meg, ami aztán végig ott is maradt. Tudtam, hogy ott vagyok, ahol lennem kell és azt csinálom amit imádok.
Nagyon hálás vagyok a Verának és a Krisztiánnak hogy lehetőséget adtak a fellépésre.
A motiváció ismét szerves részét képezi a táncos életemnek ( is ). A két latin tánc mellé még két standard tánc - tangó és angol keringő - sort is csinálunk. Jól jön még az egyszer :-)
A szombat inkább csak vezetés technikailag és nem a sport tekintetében volt kihívás. Elutaztunk a nyugati határ mellé, ahol meglátogattuk a rokonainkat. Én már évek óta nem vezettem 100 km-nél többet egy huzamban, hát tegnap sikerült. Oda-vissza összesen kb. 500 km-t kellett vezetnem. A visszafelé út végig sötétben, és finoman szólva sem rendes körülmények között, hiszen a 8-as főutat nagyon sok helyen csinálják, és tele van terelésekkel. De megcsináltam.
Ma reggel felkeltem , kinéztem az ablakon és tudtam hogy futással kezdem a mai napot, Úgy döntöttem most nem nézek sem időt, sem távot, csak úgy a magam örömére futok. Így is tettem. Kimentem a kedvenc helyemre és nekiiramodtam. Itt sem maradtam kihívás nélkül, hiszen a tél nyomai még foltokban láthatóak, néhány helyen az út jeges, havas volt. Ezeken a részeken inkább gyors, de óvatos gyaloglásba fogtam, hiszen nem akartam lesérülni.Mellettem a csodaszép természet, körülölelt a szikrázó napsütés , a fülesből szólt az Öt Sereg Csatája filmzene. Tökéletes volt.
2,5 km után úgy döntöttem, hogy visszafordulok és a hátralévő utat gyalogolva teszem meg. Nézelődtem, napoztam és azt gondolom a legjobb alkalom volt arra, hogy egy kicsit befelé - igazán magamra - figyeljek. Csak én voltam és a természet. Sok minden kavargott a fejemben, egy dologra jöttem rá. Eddig nagyon sokszor a könnyebbik utat választottam. Pedig a küzdelmesebb út hozza meg az igazi sikert. A küzdelmesebb utat választva a motiváció is visszatér az életembe.
Aztán egyszer csak egy őzike szaladt át előttem az úton. Őszintén mondom , hogy kicsordult a könnyem. Csodaszép pillanat volt.
Ez egy tökéletes hétvége :-)
FUSSATOK!!!TÁNCOLJATOK!!!TÚRÁZZATOK!!! MERT SPORTOLNI JÓ!!! NAGYON JÓ!!!
