Azt már korábban is írtam, hogy ez az év nem a rendszeres mozgásról szólt. Eddig. Arra a napokban jöttem rá, hogy egyrészt nagyon hiányzik a rendszeres mozgás, másrészt sajnos elég sokszor a kifogások győztek.
Tettem magamnak egy ígéretet, és ennek a teljesüléséhez sokkal aktívabb életmódot kell folytatnom. Persze tele vagyok tervekkel, de volt valami ( valaki ) ami miatt a tervek jelentős részéből nem lett semmi. Eddig. Ez a valaki én voltam. Az utóbbi időben a kifogások, a majd , meg az " úgyis eleget dolgozom, nincs időm mozogni " mondatok jellemezték a mozgáshoz való viszonyomat. Azzal is tisztában voltam ( persze ez most is így van ), hogy ha én nem teszek magamért, más nem fog.
Egy héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy ennek az áldatlan állapotnak vége. Ezt az elhatározásomat megünnepeltem egy hat órás társastánc edzéssel. Akkor este ráálltam a mérlegre. Elszörnyülködtem, mert 85 kg-ot mutatott. Nincs baj az önértékelésemmel, de ezen a kb. 10 kg súlyfeleslegen egy kicsit megdöbbentem. Akkor még csak egy kicsit. Megérett bennem az elhatározás hogy végre kilépjek a komfortzónámból és tegyek magamért. Hétfőtől sokkal jobban figyelek az étkezéseimre és persze a mozgásra is. Elkezdtem a nehezebb utat. Ahova és amikor tehetem , gyalog közlekedem. Hetente minimum egy-három óra a táncé. Hetente minimum három edzés a futásé. Az egyre több túrázást is beiktatom a programomba.
És végre nem szégyelltem tanácsot kérni, azoktól a futótársaimtól, akik ezt a sportot aktívan űzik. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon is igazuk van. Én csak kifogásokat kerestem eddig. Könnyebb volt a szundi gombot megnyomni, mint kikelni az ágyból. Könnyebb volt azt mondani, hogy nagyon sok munka és nehéz nap áll előttem, ezért aludnom kell. Úgy tettem, mintha nem tudnám hogy egy jó kis futással kezdeni a napot , a legjobb dolog a világon. A gondolatok a helyére kerülnek, van idő fejben megtervezni a nap hátralevő részét.
Elérkezett a ma reggel. Amikor megszólalt az óra, szemernyi kétség nem volt bennem. Felkeltem , beöltöztem , bemelegítettem és elindultam. Közben a futótársaim mondatai jártak a fejemben, és láss csodát a lábaim csak úgy vittek előre. Egyre szélesebb mosoly ült ki az arcomra. Hideg volt ugyan, de ennek ellenére én nagyon jól éreztem magam. Kb. másfél km után már nem is éreztem a hideget. A kapucnis melegítő felsőmet viseltem, és bizony elég sokszor a Rocky című film zenéje jutott az eszembe. Ez most lehet hogy közhelynek tűnik, de tényleg így volt. A mosoly, a jókedv amit a futás alatt éreztem , egész nap megmaradt.
Az időm egy sokadikra újrakezdéshez képest nem is volt annyira vészes.
Táv: 3 km
Idő: 24 perc
Lesz ez még jobb is. Holnap a táncé a főszerep, de kedd reggel hat órakor, ismét a futásé :-)
Köszönöm a tanácsokat a futótársaimnak :-) Sokat segítettetek :-)
FUSSATOK!!! TÁNCOLJATOK!!!TÚRÁZZATOK!!!SPORTOLJATOK!!!MERT JÓ:-))))))