Hosszú idő telt a legutóbbi bejegyzésem óta. Még több idő telt a futásról szóló írásom óta.
Miért?
Mert évek óta nem futottam. Négy évvel ezelőtt egyik-napról a másikra abbahagytam a futást. Ennek okára a mai napig nem tudom a választ. Egyszerűen elfogyott a lendület, a lelkesedés és már nem találtam örömet abban, hogy teljesítsem a magam által kijelölt távokat. Nem tartottam fontosnak, hogy a határaimat kitoljam, hogy bizonyítsak magamnak. A motiváció elérhetetlen távolságba került.
Ezzel együtt a kilók is elkezdtek visszajönni rám. Az erőnlétem finoman szólva sem volt jó. Amikor hosszú évek után ismét kerékpárra ültem, a legkisebb emelkedő is kifogott rajtam. Az évek alatt néha elkapott a lendület, a fejembe vettem, hogy ismét futni fogok. Aztán elérkezett a másnap reggel, és az előző nap lendületét nem váltottam mozgássá. Sokszor elhatároztam, hogy na most már tényleg ismét belevágok, aztán persze nem történt semmi.
Az utazási beszámolókat leszámítva, az írás is elmaradt. A mozgásról nem nagyon írtam, hiszen tudtam hogy azok a szavak nem lettek volna hitelesek.
Jó pár év telt el így.
Aztán ma délután egyszerűen csak cipőt húztam és kimentem a kedvenc helyemre futni. Az előző napok esőinek köszönhetően az erdő gyönyörű zöld színben pompázott, a friss levegőt szinte harapni lehetett. Késő délután és kicsivel hűvösebb idő lévén az erdő lakói is feléledni látszottak a nagy meleg nap után. Éreztem a lendületet, ami átjárta az erdőt :-) Ez a lendület nekem is erőt adott .Még egy hatalmas füllel rendelkező nyúllal is sikerült összetalálkoznom.
Felemelő érzés volt kint lenni a természetben :-)
Érdnek ezt a részét különösen imádom. Pár héttel ezelőtt erre bicajoztunk a szerelmemmel és olyan csodaszép helyeket fedeztünk fel, aminek a létezéséről addig nem is tudtam . Az erdő óvón , vigyázva ölelt körül minket. Ma is pont ezt éreztem, pedig csak a " szokásos " útvonalamon jártam. Imádom ezeket a felfedező túrákat. Azóta már jártunk Százhalombatta, Biatorbágy és Etyek olyan részein is, amit egyáltalán nem ismertem eddig.
A legszuperebb az volt, hogy olyan emberrel tettem meg ezeket a távokat, látogathattam meg ezeket a helyeket, aki mindennél többet jelent számomra és nagyon szeretem.
Ma mégis jó volt egy kicsit egyedül futni. Jó volt kiszellőztetni a fejem, kicsit beleolvadni a természetbe és egy kicsit eggyé is válni azzal.
Természetesen mindent elölről kell kezdenem. A mai 3,5 km-es távot is félig gyalogolva tettem meg, de büszke vagyok magamra. Mert elindultam.
Biztos lesznek továbbra is hullámvölgyek, lesznek napok amikor inkább a lustálkodást választom, lesznek napok amikor a kifogások fognak győzni, de ma megtettem az első lépést. A többi már sokkal könnyebb lesz.
Lassan, fokozatosan fogom növelni a távot is, hiszen az a lényeg, hogy mozogjak és közben jól is érezzem magam. Minden ezzel kapcsolatos egyéb dolog másodlagos.
Lehet hogy egyszer tényleg lefutom a félmaratont. Lehet hogy nem .
Ki tudja mit hoz a jövő.
Egy biztos.
Úgy sportolok, hogy közben jól érzem magam. Ott vagyok ahol lennem kell.
Mert sportolni jó :-) Nagyon jó :-)
