A futás olyan mint a bicajozás. Ha nem tudsz annyiszor edzeni, ahányszor szeretnél, akkor is hamar a régi formádat nyújtod.
A hét elején még úgy gondoltam, hogy a Coca-Cola Futógálán indulok a 2,1 km-es távon. Ez egy könnyen teljesíthető és kellemes kis táv. Úgy látszik én zsigerből a nehezebb utat választom. Most is ezt tettem. És milyen jó döntés volt.
A hét közepén Kriszta barátnőm szólt, hogy ezen a hétvégén lesz a Wekerlei Székelykapu Futás. Itt a táv 4 km volt. Először nemet mondtam, hiszem nem volt alkalmam túl sokat edzeni az utóbbi időben. És ezzel egyáltalán nem túlzok. Mégis meggondoltam magam. Régen jártam már a barátainknál, így összekötöttem a kellemest a kellemessel :-). Voltak kétségeim, hiszen ez a hét igen csapadékdús és hideg volt. Reggel felkeltem és ahogy kinyitottam a szemem , éreztem hogy a mai futás nagyon szuper lesz és minden jól alakul. Így is lett. A rajt előtt fél órával Szilvi barátnőm hívott, hogy merre járok. Mondtam neki, hogy most nem egy versenyen indulunk. Azt is megemlítettem, hogy ezt a mostani etapot én szórakozásnak veszem. Erre ő azt válaszolta, hogy ne vegyem annak. Ha eldöntöttem, hogy elindulok akkor igenis csináljam végig. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a mondat fog végigkísérni a verseny alatt.
Meg kell mondjam egy nagyon jól szervezett és hihetetlenül inspiráló verseny volt, látszott a rendezésen az összeszokott és profi csapat kemény munkája.
Véleményem szerint Wekerle, Budapest egyik ékköve. Igazi édenkert. Családias társasházak , hatalmas fák és hangulatos parkok.
A rajt után hamar rátaláltam a tempómra, így kb. egy kilométerig egyáltalán nem éreztem semmilyen fáradtságot. Volt alkalmam egy kicsit körbenézni. Hatalmas fák az utak mindkét oldalán, az alatta megbúvó házak, és az út mentén szurkoló helyiek, hihetetlenül inspiráló volt. Már bőven fél távnál jártam, amikor sajnos egy kicsit bele kellett gyalogolnom, mert az erőm elhagyni látszott. Aztán olyan történt amire nem számítottam. Megjelent mellettem egy önkéntes , kérdezte hogy tud-e segíteni. Mondtam neki, hogy ha adna egy másik lábat , annak nagyon örülnék:-) A válasza a következő volt: " Melyiket szeretnéd? :-) " . Nagyon jól esett a humor abban a helyzetben, így újra erőre kaptam és folytattam a futást tovább. Szuperül odafigyeltek minden egyes versenyzőre. Akár vízre, akár lelki támogatásra vagy bármire volt szükség, ők segítettek. Ezúton köszönöm nekik.
A táv második fele kis utcákon vezetett. Itt kint álltak a kapuban az emberek és drukkoltak. Nagyon szívet melengető érzés volt. Szilvi szavai végig ott visszhangzottak a fejemben. " Ha már elindultál, akkor csináld végig rendesen. " Azt féltáv után vette észre magamon, hogy folyamatosan mosolygok. Kis túlzással azt éreztem hogy hegyeket tudnék megmozgatni. Amikor befordultam a célegyenesbe, elém jött Kriszta párja - aki akkor már bőven kipihente magát - és az utolsó pár tíz métert együtt futottuk le. Amikor megláttam az órán, hogy 35 percen belül vagyok, gondoltam egyet. Menni fog nekem a 34 percen belüli idő is. Magamhoz képest egész komoly sprintet sikerült levágni. Ennek köszönhetően az első nem terepen lévő 4 km-es távomat 34 percen belül csináltam meg.
Ezúton gratulálok Szilvinek, aki élete legjobbját futotta ma a Coca-Colán 10+5+2 km-en. Büszke vagyok Rá és Magamra is.
Táv: 4 km
Idő: 33,34 perc
Fussatok, Táncoljatok, Túrázzatok :-) Érezzétek Jól Magatokat :-)
