Jó érzés hazatérni.
Még jobb érzés a barátaimmal tölteni az év talán egyik legfontosabb napját.
A tánciskolánk életében minden évben eljön ez a nap. A táncverseny, az utána következő bemutatók és bál napja. Hosszú idő óta először én nem vettem részt aktívan a bemutatókon, amit utólag egy kicsit bánok. Hiányzott a bemutatóig vezető út minden mozzanata. A sok gyakorlás. A düh magammal szemben, hogy miért nem megy, hiszen már annyiszor gyakoroltuk. Az eufória, amikor egymás után kétszer-háromszor megcsinálom hiba nélkül. A bemutató előtti izgalom, amikor ott állok a sorban a bevonulás előtt, és fejben háromszor-négyszer lejátszottam a sort, és imádkozom hogy minden a helyén legyen. A bemutató bő másfél perce, amikor már csak én, a párom és a zene van a színpadon, na meg az összes többi táncos, akivel részt veszek az adott formációban. A taps, és az ezután a lelkem mélyéről érkező határtalan öröm, hogy ezt is megcsináltam és szuper volt.
Egy dolgot elhatároztam. Jövőre ez másképp lesz. Ismét ott leszek én is a színpadon.
Az már az év elején nyilvánvalóvá vált, hogy időhiány ( néha energia hiány ) miatt az el sem kezdődött versenyzésnek búcsút kell hogy mondjak.
Alkalmam nyílt segíteni iskolánk vezetőinek , Krisztiánnak és Verának, ahol amiben kellett. Ezt a részét ( is ) nagyon szeretem. Minden túlzás nélkül állíthatom, egy percet sem unatkoztam és nagyon szerettem minden egyes pillanatát.
Amikor volt egy-két szabad pillanatom, eszembe jutott, hogy életem eddigi legjobb döntése volt, hogy elkezdtem táncolni tanulni, és a sors tudta hogy nekem a Tánckoktél Tánciskolában kell tanulnom, hiszen itt az egyre gyarapodó tánctudásomon kívül igazi barátokra leltem.
Ezért mindig hálás leszek.
Ismét a rajtkőnél állok, de a cél nincs is olyan messze.
Akkor Hajrá :-)
Táncoljatok!!!!Mozogjatok!!!Mert Sportolni Jó!!!Táncolni Szuper!!!!
