A tegnapi naptól végre minden visszatért a rendes kerékvágásba. Kellett hozzá némi idő , de rájöttem hogy nekem a tánc az egyik legfontosabb dolog a világon. És nemcsak a mozgás miatt.
Az utóbbi hónapokban nem tudtam rendszeresen órákra járni, és tegnap este tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott. Az utóbbi több mint négy évben egyszer-kétszer előfordult hogy másfelé vitt az utam, így volt némi kihagyás ( Hál istennek egy-két hónapról beszélünk ) . Ha egy szóval kellene megfogalmazni hogy mi volt a jellemző erre az időszakra a tánc terén, akkor az a rendszertelenség lenne.
Visszagondoltam az év eleji önmagamra, aki viszonylag sok figurát ismert, a technikai részleteket lassan-lassan elsajátítva , örömmel és teljes átéléssel volt képes táncolni. Mára sajnos ez a kép igencsak megfakult. Persze a sokévi gyakorlásnak köszönhetően tűrhetően táncolok, de ez a jótól sajnos elég messze van.
Mint tudjuk minden fejben dől el. És tegnap nálam eldőlt. Azt az Anikót szeretném ismét magam előtt látni, aki nemcsak tűrhetően, hanem jól - nagyon jól - tud táncolni. Aki úgy adja át magát a zenének, hogy a tánctudás és a technikai részletek szoros egységet alkotnak a lelkében és persze az egész lényében.
Hosszú idő óta először ismét részt vettem a kezdő és a haladós csoport óráján is. Jó érzés volt ott lenni. Ilyenkor alkalmam nyílik figyelni saját magamra, és természetesen a táncpartneremre is. Hiszek a változásban :-) Hiszek a változás pozitív, megújító erejében :-) A csapatunk folyamatosan változik, persze vagyunk jó néhányan akik törzstagként erős bázist alkotnak, de az új táncosoknak köszönhetően ez a bázis folyamatosan bővül, erősödik.
Az hogy én mindig visszatérek a tánchoz , nem véletlen. Tényleg nem az. Ugyanis nem hiszek a véletlenekben. A sorsban annál inkább :-)
Egy dolog biztos :-).
Hazatértem :-) Jó otthon lenni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése