Ha a ma reggeli edzésemet egy szóval kellene jellemezni, az a címben szereplő GYŐZELEM lenne.
Reggel erősen borult égre és esőre ébredtem. Pár hónappal ezelőtt, ha ilyen időjárás fogadott ébredés után, fejemre húztam a takarót, mondván: " ÁÁÁ nem őrültem meg , hogy esőben fussak . " Ma ez másként alakult. " Esik az eső ? Na mindegy, ilyen időben még úgysem edzettem . Legalább nincs ezer fok. " . Cipőt húztam és a szokásos bemelegítés után neki indultam. Egy-két szomszédom biztos azt gondolta, hogy nem vagyok normális, de a saját értékrendem és hitvallásom szerint élem az életem, így mások véleménye nem nagyon érdekel.
A távon első felénél még jól is esett a csendes áztató eső. Az öltözékem megfelelő volt a futáshoz, így nem áztam meg egyáltalán . Akkor még. Természetesen láttam a gyülekező sötét felhőket és hangját is hallottam, de nem érdekelt. Befelé, magamra figyeltem, és a már megszokott jóleső érzés fogott el, ami még nagyobb sebességre ösztönzött.
Már a távom felénél jártam, amikor leszakadt az ég. Ekkor megfordult a fejemben, hogy egy körrel kevesebbet futok. Aztán másképp döntöttem.
Egy gyerekkori rossz élmény utóhatásaként a zivatar és én nem vagyunk jó viszonyban. Ennek ellenére nekikezdtem az utolsó körömnek. Folyamatosan dörgött , villámlott és ömlött az eső. Én futottam tovább. Az időjárásnak köszönhetően eggyel több gyorsabb szakaszt is sikerült teljesítenem . A félelmet nagyon hamar a győzelem érzése váltotta fel.
Győzelem egy gyerekkori trauma és a máig kiható utóhatása felett. Győzelem az időről - időre felbukkanó lustaság felett.
Büszke vagyok magamra:-) Győztem :-)
Táv: 3 km
Idő: 22 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése