A mai nap nem tartozott életem legjobb napjai közé. A reggel minden úgy indult, mint az összes többi.
A szokásos készülődés után , energiával telve indultam el dolgozni. Ez a lendület egészen délután három óráig ki is tartott. Valószínűleg az én szervezetem ekkorra jutott el oda, hogy már nagyon nehezen tolerálja ezt hihetetlen forróságot.
Nem vagyok már csitri, de én hőséget még nem tapasztaltam eddigi életem folyamán.
Ekkor valami hihetetlen dolog történt. Eszembe jutott, hogy ma edzés napja van, és este munka után irány a mozgás és a futás. Alig vártam hogy leteljen a munkaidőm, hogy futócipőt húzhassak és rójam a köreimet. Érzésem szerint most került a helyére a futás iránti szeretetem és az akaratom, hogy tegyek is érte.
Ahogy hazaértem, cipőt húztam és ma új útvonalat kipróbálva nekikezdtem a szokásos távomnak.
Érzésem szerint ma volt eddig a legmelegebb, így már a második lépésnél ömlött rólam a veríték. Amikor hazaértem kíváncsiságból megnéztem mennyit mutat a hőmérő, és kiderült igazam volt, mert fél nyolckor 34 fokot mutatott.
Nem túlzás ha azt állítom, hogy valami hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam az első 500 m után. Egyrészt azért, mert ez az új útvonal sokkal jobb, mint ahol eddig futottam. Másrészt azért mert úgy döntöttem , hogy a szokásos lassú tempó helyett egyszer-egyszer megpróbálkozom a sprinttel is. És sikerült. Igaz volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy nem vagyok normális. Ilyen melegben sprintelni. Ez a pont egy szempillantás alatt tovatűnt, de a lendület megmaradt.
Ma nem nagyon mértem pontosan az időt, de 25 perc alatt teljesítettem a szokásos 3 km-es távomat.
Ez nagyon nagy lendületet ad a továbbiakra is.
Kívánom, hogy minél többen tapasztalják meg milyen érzés a futás adta boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése