Ma délelőtt , bő négy hónap kihagyás után, ismét elkezdtem edzeni. A Vivicittáig még nagyon sokat kell futnom, mert a 3,2 km-es távot 20 perc alatti idővel szeretném teljesíteni. Úgy gondolom , hogy ilyen nagy szünet után ez reális és teljesíthető cél számomra.
Késő délelőtt túllépve az ébredés utáni kómán és a kifogásokon, cipőt húztam és elindultam.
A meglehetős hideg ellenére, nem fordultam vissza. Ha már egyszer nekikészültem és bemelegítettem...
Amikor elindultam, tudtam hogy jól döntöttem. Igen hamar felvettem a szokásos tempómat, és hagytam hogy a lábaim diktálják az iramot.
Meglepődve és meglehetősen bosszúsan tapasztaltam, hogy a mérges és futókat nem szerető kutyák száma növekedett. Ma még gyaloglást választottam ezen szakaszon. Kedden reggel már a gyors futásé lesz a főszerep. Aggódva néztem a részidőmet, de később ledolgoztam a gyaloglás okozta időveszteséget.
A hideg ellenére jó volt látni, hogy a tavasz könyörtelenül tör előre.
Fél távnál jött a " Fussam végig, vagy ne? " érzés. Természetesen az igen mellett döntöttem. Nehezítő körülményekben nem volt hiány. Az utolsó egy km-t csendes, áztató esőben és igen erős szembeszélben tettem meg. A nehézségek leküzdése megerősítettek abban, hogy tenni, csinálni és folytatni kell amit elkezdtem. Folytatás kedden.
Táv: 3 km
Idő: 22,28 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése