Már nagyon vártam az idei első versenyemet. Legfőképpen ezt, mert tavaly eléggé elrontottam és 30 perc fölött idővel sikerült akkor teljesítenem a távot. Most sem vártam túl sokat magamtól, hiszen edzés hiányában tudtam, hogy nem fog menni az általam kitűzött 20 perc körüli szintidő.
Annak nagyon örültem hogy a családom és a baráti társaságom egy része már aktív versenyzőként jött. Ők a családi futáson indultak 800 m-en. Sajnos az ő rajtjuk és az én rajtom között alig volt 10 perc, így elkísértem őket egy darabon, de rövid idő elteltével kénytelen voltam az én távom rajtjához sietni.
Amikor a rajtnál álltam, azon gondolkodtam mennyire szerencsés is vagyok. Azt csinálom amit szeretek és sok ezer futótársamhoz hasonlóan időről - időre megmérettethetem magam a versenyeken, ahol nagyszerű a hangulat és az idő is csodálatos. Részt vettem már több futóversenyen, és mindig napsütéses meleg idő kísért végig . Nem volt ez másképp ma sem.
Aztán egyszer valamiért hiányérzetem támadt, pedig tudtam hogy ott vagyok éppen ahol lenni szeretnék. Aztán rájöttem mi volt az ok. Hiányzott mellőlem Vera barátnőm ,Szilvi barátnőm ( Aki , ahogy őt ismerem , éppen a félmaratont futotta . ) és Árpi barátom . A futás nagyszerű sport , de a legjobb ha ezt barátokkal teszed.
Én hiszem hogy mindennek megvan az oka és miértje. Tudtam hogy most nekem az a feladatom, megtapasztaljam milyen " egyedül " futni. Milyen az, ha nem biztat senki útközben , amikor éppen a holtponthoz érsz és azon gondolkodsz, hogy kiszállsz.
Aztán eldördült a rajtpisztoly. Mintegy varászütésre a hiányérzet rögtön megszűnt. Akkor már nem létezett más csak én. Az első másfél kilométerig. Próbáltam beállítani magamnak a tempót és a légzést , hogy végig bírjam a távot. Az útvonal ugyanaz volt mint tavaly. A táv jelentős részét a Duna-part Buda felé eső részén futottuk , remek időben minimális légmozgással. Az idén rekord mennyiségű futó vett részt ezen a versenyen, ami a 3,2 km-en is meglátszott. Időről-időre annyira összetorlódtunk, hogy a futást gyors gyaloglás váltotta fel egy kis ideig. Fél távnál éreztem, hogy igencsak szúr az oldalam , így a " dugó " okozta lassulást nem is bántam . Ekkor volt időm egy kicsit nézelődni, szemlélődni. Nagyon sok gyerkőc indult el és nagyon inspiráló volt látni az ő lendületüket és erejüket. Már csak ezért sem fordult meg a fejemben az hogy a könnyebbik utat választom és nagyobb távot sétálok. 5-10 méter lassulás után az oldalamban jelentkező szúrás is megszűnt és már nagyobb iramot lehetett diktálni. Észre sem vettem mikor hagytuk el a második kilométert jelző táblát. A lábam már automatikusan vitt előre, amikor az utolsó 1200 méterbe kezdtem bele. Amikor már azt hiszed, hogy nincs több erőd, akkor valahonnan pont annyi energiát kapsz, hogy teljesítsd amit kitűztél magad elé. Nálam ez az energia, az út szélén álló - számomra ismeretlen - emberek biztatása volt. Még egy halovány mosolyra is futotta. Ezt már több élménybeszámolómba beleírtam és most sem hagyom ki természetesen. Ezúton köszönöm Nekik.
Leírhatatlan érzés volt, amikor megláttam a célt, ekkor még előttem volt kb. 600 méter. Ránéztem az órára és már konstatáltam hogy ismét 30 perc fölötti idővel futok be, de ahogy közelebb értem rájöttem hogy rosszul láttam. Hiába már a szemem sem a régi :-) Valahonnan ismét jött egy újabb energia löket és így sikerült megnyomnom a végét. Amikor megláttam mennyi lett az időm nem akartam elhinni. Jobb lett mint amire számítottam. Sokkal jobb. A tavalyi eredményhez képest meg egyszerűen szuper.
Ilyenkor jövök rá, hogy mennyit is fejlődtem egy év alatt. Annak ellenére, hogy eddig az edzéseimre nem feltétlenül volt igaz a rendszeresség.
Mindenkit arra bíztatok, hogy fusson, táncoljon, túrázzon... Mozogjon, és érezze magát jól :-) Én már csak tudom :-) Saját tapasztalat :-)
Táv: 3,2 km
Idő: 24,40 perc
Következő verseny májusban :-) Folytatása következik :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése