Olyan barátokkal voltam ezen a kiránduláson , akik gyakorlott túrázók. Nagyon jó volt velük kirándulni. Voltak olyanok akik azelőtt nem ismerték egymást. A találkozás után kb. negyed órával már úgy beszélgettek, mintha már régóta ismerősök, barátok lennének.
A természet szeretete összehozza az embereket :-)
Kismarosról kisvasúttal mentünk Királyrétre. Én nagyon szeretem ezeket az erdei vasutakat, ezen a vonalon is jártam évekkel ezelőtt. Már akkor nagyon megfogott a vasút útvonala, és ez most sem volt másképp.
Számomra az egyik legérdekesebb az volt, amikor áthaladtunk Szokolyán. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a falu egy kis ékszerdoboz, aminek a legfőbb ékköve a főutcán áthaladó kisvasút :-).
Fél óra múlva megérkeztünk Királyrétre. Itt nem időztünk sokat , hiszen a túra java még hátra volt. Elindultunk és hamarosan két tóhoz értünk. Az egyik tó horgásztóként funkcionál. A másikban főként teknősök tanyáznak. Mindkét tó csodálatos környezetben fekszik. A Börzsöny lankái óvják ezeket a helyeket.
Itt még viszonylag lankás terepen jártunk, ám ez hamarosan megváltozott. Kis idő múlva ott tornyosult előttünk az emelkedő. Persze az elején még nem volt olyan vészes. Engem nagyon lekötött a táj szépsége, az erdő nyugalma. A levegő kristálytiszta volt.
Ahogy haladtunk előre egyre meredekebb és meredekebb lett az út. Én bizony sokszor megálltam. Sajnos az emelkedőkkel még nem kötöttem szoros barátságot. Elgyalogolok én bármeddig, mindezt normál tempóban, de a meredekebb részeknél látványosan belassulok. Ez is meg fog változni. Egyszer.
Vezetőnk már itt mondogatta hogy ez a legmeredekebb emelkedő , ha ezt teljesítjük utána már könnyebb lesz. Na ezt a mondatot még kb. négyszer hallottuk , mire felértünk a Nagy-Hideg Hegyre :-), a " Még 500 méter " társaságában :-) Mikor már azt hittük soha nem érünk fel, egyszer csak megláttuk a nagy-hideg hegyi turistaházat. Felérve a felhős égbolt ellenére szikrázó napsütés fogadott minket, bár az időjárásra addig sem volt panasz.
A kilátás minden fáradtságért kárpótolt minket. Na meg a turistaházban kapható sör :-)
Egy órányi pihenés, beszélgetés után elindultunk lefelé. Ekkor már igencsak délután volt, így szednünk kellett a lábunkat. Ez nem volt könnyű mutatvány, hisz sok helyen meredek út vezetett lefelé, és most tartani is kellett magunkat. Ez a rész az én izmaimat igencsak megviselte. Közel másfél óra lendületes gyaloglás után elértünk Kóspallagra. Ez a falu olyan , mintha megállt volna az idő. És ez jó :-) Egy olyan település a Börzsöny szívében, ahol béke és harmónia sugárzik.
A fenti jellemzők a áthatották túránk egészét. Nagyon sokat és jót beszélgettünk. A csapat legifjabb tagjai remekül bírták a távot és a szintkülönbséget is.
Ha tehetitek menjetek végig ezen az útvonalon :-) Megéri :-)
Ui.:
Ne feledjétek :-) Még lehet szavazni a blogomra :-) Íme a link
http://www.bigblogexchange.org/profile/2014/5725851488354304
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése