2014. július 28., hétfő

Egy aktív vasárnap :-)

A vasárnap igen sportosra sikerült. Aminek én nagyon örültem.
Terveim szerint kora reggel ismét az érdi gáton futottam volna, de sajnos előző éjjel nem tudtam aludni , így a hat órai ébredés nem jött össze.
Persze nem telhet el vasárnap futás nélkül. Amikor kora délelőtt felébredtem, rögtön a futás jutott eszembe. Nem is késlekedtem, a közel tíz perces bemelegítés után elindultam. Az időjárás éppen megfelelő volt, bár érezni lehetett a közelgő esőt. Amikor negyed távnál jártam, úgy döntöttem hogy növelem a lefutandó méterek - kilométerek számát. A fokozatosság híve vagyok így csak 900 métert tettem még hozzá a szokásos távomhoz. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Fél táv után akkora lendületet éreztem magamban hogy a gyorsítás is belefért :-) Egyszerűen szuper érzés volt. Én zene nélkül szoktam edzeni, mert így tudok igazán befelé figyelni. Sikerült végig megőriznem az egyenletes légzésemet. Nagyon jól éreztem magam a futás alatt :-) Ennek köszönhetően viszonylag tűrhető időt sikerült futnom.
Táv: 3,9 km
Idő: 26,15 perc

Még a délelőtt folyamán várt rám egy másik program. A közelünkben, Biatorbágyon egy 5,5 km-es túra. Ekkor már a felhők elég vészjóslóan uralták az eget. De nem érdekelt. Egyikünket sem. Bíztunk a szerencsénkben. Cél az Iharos fölé emelkedő Hármas-szikla volt. Én már voltam itt párszor, így nem volt gond hogy otthon hagytam a térképem :-) Emlékeztem minden egyes méterére ennek az útvonalnak. Végig a piros jelzésen haladtunk. A terep csak egy-két helyen nehéz, a többi része könnyen teljesíthető volt.





Az idei nyáron már eddig is rengeteg eső esett és ennek a hatása az útvonalunkon is meglátszott. Néhol igen szűk nyomon tudtunk csak közlekedni, helyenként viszonylag nagy pocsolyákat kellett kerülgetni. Persze ez nem volt baj. Milyen unalmas lenne egy sima, kényelmes útvonal :-)
Az erdő meghálálta ezt a rengeteg csapadékot. A párás idő kicsit fárasztóbbá tette a gyaloglást, de ezt én személy szerint nem bántam. 






A sziklák előtt nem sokkal van véleményem szerint a túra legnehezebb szakasza. Igen meredek lejtőn kellett felkapaszkodni, itt szokás szerint én voltam a sereghajtó. Amikor a sziklacsoporthoz értünk az elénk táruló látvány bőven kárpótolt minden fáradtságunkért. 
Miközben a jól megérdemelt pihenőnket tartottuk, Érd felől vészjósló felhők gyülekeztek és a mennydörgés hangjai továbbmenetelre ösztönöztek minket. A vissza út elején kicsit nehezen tudtunk haladni, hiszen igen meredek részen kellett lefelé mennünk. 





A völgybe leérve már nagyon közelről hallottuk a vihar hangját. Ez egy kicsit gyorsabb tempóra ösztönzött minket. Nem voltunk eléggé gyorsak, és amikor nyílt terepre értünk előkerültek az esőkabátok is. Ennek ellenére sikerült bőrig áznunk. Én személy szerint nem bántam, hiszen nem volt hideg. Ez a kirándulás így volt jó :-) A végén az eső kalandossá tette a túránkat :-)

Nagyon mozgalmas és szuper napot töltöttünk együtt :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése